Település, mint ökoszisztéma

Tartalom

• Település, mint élőlény,
• ökológia, ökoszisztéma fogalma, ökologikus települesfejlesztés elvi alapjai,
  
• település anyag- és energiafolyamatai,
• felhasznált irodalom.
  

Település, mint élőlény

A településeket általában a szokásos, analizáló, tudományos gondolkodás alapján részterületekre bontva (közlekedés, vízrendezés, stb.) szoktuk tárgyalni, a települések jövőjét meghatározó fejlesztési tervek e tudomány/szakág területek mentén épülnek fel.
Érdemes azonban a Gaia elmélet, vagy egyfajta analogikus gondolkodással szerves élőlényként elképzelni a településeinket. Cságoly Ferenc egyik előadásán érzékletesen beszélt a településemberről, akinek bőre alatt (településhatárain belül) egyre növő zsírpárnák (raktáráruházak) képződnek, vérkeringésének pulzálása egyre lüktetőbb, és az egész szervezet működését egyre többször bénítják meg trombózisok, érszűkületek (dugók és útkorlátozások).

A település-élőlény, vagy a Gaia-elmélet Földanya szinonimája azért nagyon fontos, mert a hagyományos emberi racionális, mérnöki gondolkodással egy-egy részterületet tudunk annak mélységében átlátni, de a nagyobb összefüggéseket nehezen ismerjük föl. Saját szervezetünk működéséhez hasonlítva a Föld és egy-egy település igényeit felületesebben, de átfogóbban tudunk a jelenlegi állapotról és a tervezett intézkedések hatásáról képet alkotni.

Ökológia, ökoszisztéma fogalma, ökologikus településfejlesztés elvi alapjai

Az ökológia fogalmát 1866-ban Ernst Haeckel fogalmazta meg elsőként, miszerint "Az ökológia az élőlényeket az őket körülvevő világgal összekötő kapcsoaltrendszer tudománya, amelybe beletartozik a létezés minden feltétele.
A manapság leginkább használt definicó szerint "az ökológia a Föld élőlényei biotikus (élő) és abiotikus (élettelen) tényezőkből álló környezete a biotóp vagy élőhely tartalmazza a biocönózist (az életközösségeket). Az ökológia tehát az élőlények és környezetük kölcsönhatásait az egyedek, a populáció (azonos fajhoz tartozó, azonos biotópon egy időben élő, szaporodási közösséget alkotó egyedek összessége), az életközösség és a bioszféra (a földi élet színtere) szintjén tanulmányozza".

Egyszerűbben fogalmazva, az ökológia az élő szervezetek és környezetük kapcsolatát vizsgálja. Az Ökologikus településfejlesztés szerint a környezet a létfeltételek összességét magába foglalja, minőségét az határozza meg, hogy az élő szervezetek számára mennyiben tudja biztosítani az egészséges élet és fejlődés lehetőségét. Egészség alatt általában a biológiai egészséget értjük, ugyanakkor az ember - mivel nem csak biológiai hanem társadalmi lény is - a környezettel szemben a legkülönfélébb speciális igényeket támasztja.

Az ökoszisztéma az ökológiai kutatás legkisebb egysége. Ökoszisztéma alatt értjük élőlények és élettelen környezetük teljes kapcsolatrendszerét, mely nyílt rendszer, de bizonyos mértékű önszabályozásra képes. (Ellenberg - SH atlasz: Ökológia)

Az Ökologikus településfejlesztés szerint e fogalom alapján a településieket is ökoszisztémáknak tekinthetjük, amelyben élő, élettelen és az utóbbin belül természetes és mesterséges elemek egyaránt megtalálhatók. Az ökoszisztémát és működését az alábbi jellemzők határozzák meg:

1. nyílt rendszer, azaz létezésének alapvető feltétele a rajta kívül álló, illetve az őt magába ölelő rendszerekkel való dinamikus kapcsolat, amely függésben és hatásban egyaránt kifejeződik;

2. működését kapcsolatok összetett hálózata határozza meg;

3. számtalan kisebb alrendszerből áll, amelyek működése a többi alrendszertől függ;

4. a működési mechanizmus legfontosabb elemei a bemenet, a kimenet és a szabályozás. A szabályozás legfontosabb eszközei a „gátak” a bemeneti oldalon (az ökoszisztémára káros hatások, anyagok stb. bejutásának akadályozása) és a „tárolók” a kimeneti oldalon (az ökoszisztéma fennmaradása számára fontos, de csak időszakonként hozzáférhető hatások, anyagok stb. fölhalmozása).

Az egészséges ökoszisztémaként működő rendszer egyensúlyra törekszik azonban a városi ökoszisztémákban egyre többször vehetjük észre egyensúlyvesztés jeleit (túl sok forrást használ, túl sok szennyezőt bocsát ki, belső rendszerében légszennyezés formájában önmagát károsítja, stb.). Érdemes itt megemlíteni példaként, hogy az Autonóm Város projekt számítása szerint egy belvárosi tömbben, 0,084 hektáron élő 46 lakós ökológiai lábnyoma 199 hektár, és egy paneles épületben a 0,0575 hektáron élő 80 lakós ökológiai lábnyoma 424,25 hektár.

Ezen aránytalanságok tudatában világosan megfogalmazható az ökologikus településfejlesztés elvi alapjai az Ökologikus településfejlesztés szerint:

• a bemenet és kimenet lehetséges minimumra csökkentése,
• a szabályozó mechanizmusok szerepének növelése.

A települési ökoszisztéma azonban jellegénél fogva nem lehet önmagában fenntartható. Nyitott rendszer, melyet az őt körülvevő szűkebb és tágabb környezet erőforrásai tartanak el. A fenntarthatóság gyakorlatban akkor valósítható meg, ha a jellemzően hulladék-befogadó és erőforrás-termelő vidék, illetve a hulladék-termelő és erőforrás-fogyasztó város különböző anyagáramai egyensúlyba kerülnek.

Település anyag- és energiafolyamatai

Ismereteink szerint a települési ökoszisztémák folyamatait folyamatábrákkal bemutató, összefoglaló publikációk ezidáig nem készültek, azonban sok szakirodalmi forrás beszél egyes jellemző környezeti elemek terheléséről.

Mindenképpen szólni kell a települések földhasználatáról. Ez alapvetően határozza meg a települési ökoszisztéma határait, a belső és külső erőforrások viszonyát. Konkrétabban fogalmazva két szélsőséget lehet említeni a probléma érzékeltetésére: Elszórtan, nagy területen elterülő település, sok belső zöld területtel és a környezetben kevés mezőgazdasági, természeti környezettel, vagy kis területen intenzíven lehatárolható település nagy és produktív külső mezőgazdasági és természeti környezettel.

A következő lényegi elem a települési ökoszisztémákban a település életét működtető energiahasználat. Alapvető kérdés a működtetésre fordítandó energia mennyisége és a globális felmelegedés, illetve biztonsági okok miatt elkerülhetetlen továbbá az energia milyenségének kérdése. A jelenlegi energiahasználat mellett ugyanis csak fosszilis és nukleális energiával oldható meg a települések üzemeltetése, ami viszont az egész jelenleg megismert földi ökoszisztámák létét veszélyezteti.

Ugyancsak fontos a vizek körforgásának vizsgálata. A települések üzemeltetése az emberi/ipari fogyasztásra, a rekreációs/reprezantatív valamint mikroklíma javító funkcióra sok vizet igényel. A felhasznált vizek forrása jellemzően településeken kívüli talajvíz alatti vízadó rétegek, de hasznosíthatók/hasznosulnak a településeken átfolyó, illetve a csapadékvizek is. A települések azonban jellemzően elég egysíkúan hulladékká alakítják a vizeket, melyeket egyre több helyen tisztítás után juttatnak vissza a települést körülvevő természeti rendszerekbe.

Az anyagok településen belüli folyamatait a településre bejövő, ott hasznosuló/átalauló, majd jellemzően hulladékként keletkező anyagok állapot-változásain keresztül érdemes végiggondolni.

Külön elemként érdemes a települések közlekedési rendszerének vizsgálata, mely a földhasználat, az energiahasználat és az anyagok áramlási folyamatainak vonatkozásában is meghatározó jelentőségű.

A közlekedéshez hasonlóan érdemes az információáramlás folyamatát is elemezni, mely árfogó jelleggel a települési ökoszisztéma minden alrendszerének működését befolyásolja.

Felhasznált irodalom

1. dr. Lányi, Erzsébet; Medgyasszay, Péter: Környezetbarát építés szerkezetei
2. Medgyasszay, Péter: Fenntarthatóság az építészetben
3. SH atlasz: Ökológia
4. Szántó, Katalin; F. Holányi, Magdolna: Ökologikus településfejlesztés