Biogáz termelő és hasznosító berendezés

A földi élőlények kialakulásától, az emberiség fejlődése során az egyre nagyobb és magasabb szintű igények kielégítésére a technikai és technológiai fejlődés (különösen az utóbbi ötven évben) gyors ütemben, olyan utat tett meg, amelynek mérlegelése során rá kell döbbenni, hogy ezzel együtt az emberiség és a környezet pusztulását idéztük elő.

Az emberi tevékenység velejárója a nagymennyiségű szerves és szervetlen hulladék keletkezése, amely napjainkban egyre nagyobb méreteket ért el. Világszerte több tízezer "háztáji" és ipari méretű szerves hulladék telep üzemel, amelyeknek léte komoly környezetvédelmi és közegészségügyi problémát jelent. Ilyen hulladékok keletkeznek a táplálékaink előállításakor, az élelmiszer feldolgozás (konzervgyártás, vágóhidak), az ipari és kommunális szennyvíztisztító telepeken, hulladéklerakókban. Nem is beszélve  a jószágtartó telepeken óriási tömegben felhalmozódó trágyáról, amelynek ártalmatlanítása és megsemmisítése óriási erőfeszítést igényel és hatalmas költség vonzata van. Az erőfeszítések és költségek csökkentésének lehetősége a biotechnológiai eljárásnak az igénybevétele. Az ember által hulladéknak tekintett szerves anyagot a mikrobák energiaforrásként hasznosítják, s
táplálkozásuk során megújuló energiát (biogázt) és a mezőgazdaság számára értékes, magas beltartalmi értékekkel rendelkező biohumuszt állítanak elő belőle.

A sertéstelepeken felhalmozódó több tízezer köbméter hígtrágya kezelésére és ártalmatlanítására 1998-ban kaptam felkérést, amely adódott abból, hogy kényszeráramlású /nyomásalatti/ szennyvízelvezetéssel foglalkozok. A szerves hulladékok gyors és gazdaságos kezelésére a levegőtől elzárt térben történő anaerob lebontás a legkézenfekvőbb. Erre fejlesztettem ki a "Biogáz fejlesztő és hasznosító berendezés" címet viselő technológiát, amelyet a Magyar Szabadalmi Hivatal 2004-ben védelemben részesített. A technológia alkalmas a kommunális szennyvizek, jószágtartó telepek trágyáinak /híg és almozott/, vágóhídi hulladékoknak, elhullott jószágoknak, elhasznált konyhai zsírok-olajak, ételmaradékok, mezőgazdasági és kommunális szerves hulladékok, bio üzemanyag gyártás melléktermékeinek, energetikai növények gyors lebontására.

Önmagában a kommunális szennyvíz, illetve a sertés hígtrágya lebontása nem gazdaságos. Dúsítani, azaz szárazanyag tartalmat növelni kell. Dúsító anyagként az előzőekben felsoroltak közül, bármely szerves anyagfajta alkalmas. A technológia az eddigi alkalmazottól abban tér el, hogy a lebontási hőmérséklet 65 C, a folyamatos beadagolás-elvéttel szemben a reaktorokat a naponta keletkező (biztosíthatö) alapanyag mennyiségre tervezzük. A lebontási időt így 11-14 napra redukáltuk, a kinyerhető gázmennyiség 30-40 %-al növelhető. A lebontás után visszamaradó iszap pedig nagy beltartalmi értékekkel rendelkező "steril" biohumusz! A betáplált alapanyagok köbméteréből 28-30 m3 biogázt nyerünk, amelynek 65-70 %-a metán, míg a többi széndioxid és egyéb gáz. A tisztítás után a metánt gázmotorokkal hasznosítjuk. A metán köbméteréből 2,2 kWh villamos áramot és 3,2 kWh hőenergiát nyerünk. A telep üzemeltetéséhez a megtermelt villamos áram 15-20 %-ára és a hőenergia 80-85 %-ára van szükség. A fennmaradó mennyiség a villamos ellátó rendszerbe táplálható, míg a hőenergiát helyben kell hasznosítani.

Egy-egy létesítmény 0,6 - 18 MW villamos energia termelésére alkalmas, amelynek a beruházási költsége 1-8 milliárd forint, megtérülési ideje 4-8 év.

A technológia elterjesztésében és megvalósíthatóságában kimagasló szerepe van a KÖR-KER Iroda Környezetvédelmi és Kereskedelmi Kft.-nek, valamint a KOVÁCS Tervező Irodának. Eddig közel 60 db "Döntés előkészítő tanulmány" készült el különböző telepek megvalósíthatóságának a vizsgálatára. Magyarországon kb. 2400 olyan jószágtartó telep működik /nagyrészük vágóhidakkal együtt/, amelyeknek környezetszennyező tevékenysége megoldásra vár. Több tízezer hektár termőterület parlagon hever, s nem is említve az eladhatatlan gabona mennyiséget. Mindezen gondokat meglehet oldani, amellyel együtt eleget teszünk az EU elvárásainak, a Kiotói egyezménynek, csökkentve ezzel energia függőségünket is.

Több éves kemény, kitartó erőfeszítésünk ellenére sem voltunk képesek megvalósítani egy telepet annak ellenére, hogy nagyon komoly megrendelői háttérrel rendelkezünk. Ennek elsősorban a magyar támogatás, valamint a banki lehetőségek hiánya a oka, míg másodsorban az áramszolgáltatók komoly kerékkötői e megvalósításnak. Az ország több pontján más-más szolgáltatótól kért előzetes állásfoglalások a hálózatba való betáplálás lehetőségéről azt mutatják, hogy a kötelező átvételt nem megtagadva, maximum 515 kWh lehetőséget biztosítanának. Ez még olyan helyen is csak 511 kWh, ahol az évekkel ezelőtt kiépített vételezési lehetőség 1,5 MW. Általában 15-20 km távolságot jelölnek meg átvételi pontnak, ameddig a hálózatot ők építik ki a saját tarifájuk szerint a megrendelő költségére. Természetesen üzembe helyezés után pedig az áramszolgáltató tulajdonába kerül a kiépített vezeték!! Így szabhat gátat egy szolgáltató a fejlődésnek, hiszen ha a lehetőség 3-4 MW energia termelésre adott, akkor mit kezdjen a többi energiával a termelő? Arról nem is szólva, hogy a beruházás megtérülése annál rövidebb minél nagyobb a betáplálható energia mennyisége.

Minden jel és körülmény arra enged következtetni, hogy hazánknak nem fontos a környezetünk védelme, sem a megújuló energia termelése.

A kidolgozott technológia 2005-ben a Visegrádi Országok és a Magyar feltalálók Egyesülete által kiírt "Innovációs környezetvédelmi pályázat"-on elnyerte a "Környezetvédelem műremeke", személyem pedig a "Környezetvédelem mestere" kitüntető címet. A Nemzetközi találmányi kiállításról pedig 2 db ezüst, 1 db bronzérmet, illetve egy dicsérő oklevelet hozott haza.

A környező országokból igen komoly érdeklődés van a technológia iránt. Macedóniában egy Skopje melletti farm hulladékának a feldolgozására kötöttük előszerződést.(jószágtartó telepek, vágóhíd, tejfeldolgozó, malom, borkombinát, bio dízel üzem) Az itt termelhető, illetve a hálózatba betáplálható elektromos energia 9,5 MW.

Előrehaladott tárgyalások folynak egy szerbiai, illetve egy szlovák várossal is. Követendő példának állítom a Szlovák Kormány törvényben rögzített törekvését. Minden földtulajdonos aki vállalja, hogy legalább 250 hektáron energetikai növényt termel, s hajlandó biogáz termelő üzemet építeni, az 40 millió korona vissza nem térítendő támogatásban részesül, amely tovább növelhető amennyiben a kommunális szennyvíz ártalmatlanítását is megoldják. A kitűzött cél legalább 40 db biogáz fejlesztő és hasznosító üzem megépítése.

Elgondolkodtató, hogy hazánkban tetemes mennyiségű "energia alapanyag" szennyezi a környezetünket, ugyanakkor a kormány nem tud (vagy nem akar) tenni azért, hogy a környezetünk védelme, az energia függőségünk szintje, a mezőgazdaság jövedelmezősége, a termőföldek kihasználtsága javuljon.

Szabó Sándor
a környezetvédelem mestere
6640 Csongrád, József u 9.
Tel: 20-9287-670