Települési energiagazdálkodás

Tartalom

• Településekhez köthető energiafogyasztási formák, nagyságrendek,
• energiafogyasztás számításának módszerei,
• fűtési energiaigény racionalizálási lehetőségei,

• település klímatudatos tervezése,
• újszerű energiaforrások és hőtermelő berendezések,
• biogáz termelés,
• szilárd biomassza hasznosítás,
  
• közlekedési energiaigény racionalizálási lehetőségei,
• elektromos áramtermelés megújuló energiaforrásból,
• szélgenerátorok,
• koncentrált napenergia,
• biogáz termelés,
  
• települési önkormányzatok számára javasolt energiagazdálkodási stratégiai dokumentum javasolt felépítése
  

• felhasznált irodalom.
  

Településekhez köthető energiafogyasztási formák, nagyságrendek

Az ország energiafogyasztása az 1989-es 1400 PJ értékről az 1998-as évre 1060 PJ értékre csökkent, majd fokozatosan emelkedve 2003-ban némileg emelkedve 1092 PJ értékre változott.

Ezen energiafogyasztás 58,1 %-a kapcsolódott 2003-ban a szélesen értelmezett települési energiafogyasztáshoz. A lakossági fogyasztás részaránya 38,3 %, a kommunális, és egyéb fogyasztás 18,9 %, illetve az építőipari termelés 0,9 %-ban részesedik az összes energiafogyasztásból.

Bár a településekhez lazán kapcsolódik, mégis a települési energiagazdálkodástól általában függetlenül kezelt terület az ipar (34 %) és a szállítmányozás (4,4 %) energiafelhasználása. A települések életének fenntartásához köthető a maradék energiafogyasztás, a mezőgazdaság, erdő és halgazdálkodás energiafogyasztása 3,4 % nagyságrendben.

A felhasznált energia 97 %-a nem megújuló energiaforrásból származik, melyek tartalékai világviszonylatban is korlátosak.

Az energiafogyasztás tekintetében fontos tudatosítani, hogy a felhasznált energiát 60-70 %-ban (a saját termelés és eladás függvényében váltakozva) külső forrásból fedezzük, mely egyes források szerint a külkereskedelmi mérleg hiányának 50 %-ért is felelős!

A gazdasági függésen és kiszolgáltatottságon túl ez a tény etikai, politikai kérdéseket és felelőségeket is felvet, hiszen ilyen külső erőforrás-használat mellett a világ számos energiaforrásban gazdag, de politikailag ingatag országának problémaival is foglalkozni illene.

Látható, hogy a települések energiaigénye elég széles területeket ölel át, a praktikum kedvéért azonban a továbbiakban a települési léptékben gondolkodó szakemberek és magánszemélyek kedvéért csak az általuk közvetlenül befolyásolható területekre, azaz

• a fűtési,
• a közlekedési
• és közvilágítási energiafelhasználás területére koncentrálunk.

Energiafogyasztás számításának módszerei

A különféle energiafogyasztási formák számítására számos módszer létezik, melyeket összesítve, mutatunk be, feltüntetve azon energiafogyasztási formákat is, melyek csak lazábban kapcsolódnak a települési léptékkel befolyásolható energia igényhez.

A fűtési energiaigény racionalizálási lehetőségei

A fűtési energiafelhasználás képletszerűen meghatározható. Az épület pillanatnyi fűtési energiaigénye (Q_G) a következőképp határozható meg (Zöld: Épületenergetika, 1996):

Még mielőtt bárki elrémülne ettől a képlettől, csak a tanulságait összegeznénk. A képletekből kifejthetően a következő célok vázolhatók fel az energiafogyasztás csökkentésére:

• lehűlő felületek csökkentése,
• jobb hőszigetelésű anyagok, szerkezetek használata,
• a külső és belső hőmérséklet közötti különbség csökkentése a belső hőmérséklet csökkentésével,
• a külső és belső hőmérséklet közötti különbség csökkentése a külső hőmérséklet növelésével,
• egységes hőszigetelési érték biztosítása az épület külső felületén,
• az épület szellőzési veszteségeinek csökkentése
• úgy kialakítani az épületet, hogy minél több napsugárzás érje a felületét,
• napenergia hasznosító felületek növelése,
• az épület belsejébe jutott hő tárolása.

Ezen célok teljesülése esetén bizton állítható az energiafogyasztás csökkentése. "A kislány azonban ritkán szép és okos is egyszerre", azaz ügyelni kell arra, hogy mely célokat próbálom megvalósítani, egyszerre mindent ugyanis nagyon ritkán lehet. Nehéz egyszerre a lehűlő felületek csökkentése (pl. ablakok), és a napenergia hasznosító felületek növelése (ugyancsak pl. ablakok). Az energiafelhasználásának ebből következően két fő stratégiája van (Zöld: Épületenergetika, 1996):

1)     A veszteségek csökkentése, és
            2)     a nyereségek növelése.

A továbbiakban sorra vesszük a településtervezési eszközökkel befolyásolható gyakoltati lehetőségeket.

• A település klímatudatos tervezése mindkét stratégia elemét képezheti.
• Az újszerű energiaforrások és hőtermelő berendezéseket bemutató szakanyag elsősorban a településtervezési léptékben fontos elveket, gyakorlati lehetőségeket fekteti le.

Az energiaracionalizálás azonban nem értelmezhető pusztán technológiai szemlélettel. Az élet egyre fontosabb területét képzi, de a gazdasági és társadalmi adottságok ismerete nélkül az energiacsökkentés lehetőségei csak elvi jelentőségű fejtegetések, legjobb esetben minta értékű egyedi beruházások lehetnek.

A település, az ország energetikai megtakarításaihoz, a környezet védelméhez, az egyéni léptékű energia megtakarítások nagy számú gyakorlata szükséges. Az önkormányzati műszaki szakemberek és döntéshozók felelőssége, hogy eszközrendszerükkel elősegítsék a racionálisabb energiafelhasználást lehetővé tévő építés kereteinek kiépülését.

A közlekedési energiaigény racionalizálási lehetőségei

Amikor építészek körében energiahatékonyságról, energia megtakarításról beszélünk, a közlekedési energia felhasználás témaköre ritkán kerül szóba, holott egy háztartás a fűtésre fordított energiával nagyságrendileg azonos mennyiségű energiát fordít közlekedésre. Az energiafelhasználás mellett jelentős környezetterhelő tényező a gépkocsik által kibocsátott CO₂, és egyéb légszennyezés. Nagyságrendjére jellemző adat, hogy Ausztriában az összes CO₂ kibocsátás 1/3-a, az összes légszennyezés fele származik a közlekedésből.

Az egyéni építtetők, sőt a gyakorló építészek is kevés befolyással lehetnek a közlekedési energia fogyasztás csökkentésére, mivel a szóba vehető alternatívák csak jelentős önkormányzati, politikai akarattal, átgondolt hosszú távú településfejlesztési koncepciók mentén valósíthatók meg. Az igazán életképes jó megoldások csak valós társadalmi részvétellel képzelhetők el. A jelenlegi gyakorlat szerinti pár hetes civil véleményeztetési "folyamatok", illetve a 4 éves ciklusokban való gondolkodás nem vezethet optimális megoldáshoz.

A közlekedési energiafogyasztásért első sorban a személygépjármű forgalom a felelős. A személygépkocsiknak a tömegközlekedéshez képest hatszor akkora energia és káros anyag kibocsátásuk van. A gépjárművek nagy száma miatti növekvő úthálózat és parkoló felület igény, a zajterhelés és a káros anyag kibocsátás lakhatatlanná teszi a városokat. Vidéken, a kisebb forgalomterhelés miatt a probléma kevésbé jelentkezik, de városi környezetben aggasztó trendeknek lehetünk szemtanúi.

Gépkocsi birtokában jelentősen nő az egyén közlekedési igénye. - Urban travel and sustainable development

Magyarországon 1960-tól 1995-ig a városi lakosság aránya 42%-ról 64%-ra emelkedett. Az elmúlt években pedig a belvárosok elnéptelenedése, az agglomerációba történő kiköltözés vette kezdetét. A folyamatot támogatja a gazdaság erősödése, a kertes övezetek presztízse, és a politikai akarat. 

A városok ilyen jellegű terjeszkedése azonban személygépjármű nélkül lakhatatlan településhálózat kialakulását eredményezi. A folyamat káros hatásai jól tanulmányozhatók az amerikai városok esetén, illetve Európa egyik nagy kertvárosi kísérletén az angliai Milton Keynes példáján.

Los Angeles egyik elővárosa - L. Rogers of Riverside: Towards an Urban Renaissance

Amennyiben minden család rákényszerül a személygépkocsi használatára további problémákat szül, hiszen a kocsikkal járó nagyobb szabadság a felmérések szerint további közlekedési igényt generál.

A közlekedési energia felhasználásának csökkentésére a következő fő stratégiai utak járhatók:

• A közlekedési igény növekedésének megakadályozása,
• a közlekedési igény csökkentése.

Mindkét lehetőség alapvető eszköze a tömegközlekedés fejlesztése.

 

A stratégiák megvalósítására a következő tennivalók, prioritások körvonalazódnak:

• A "barna mezős" fejlesztések előnybe részesítése a "zöld mezős beruházásokkal szemben.
• Törekedni kell arra, hogy a szükséges közlekedési igény gyalogos, biciklis és egyéb tömegközlekedési lehetőségekkel kielégíthető tegyen.
• "Zöld mezős" beruházások esetén a városok kompakt jellegű fejlesztése közepes beépítési intenzitással, a szükséges intézményi, kulturális infrastruktúra megteremtésével. A területhasználat során a vegyes funkciójú beépítést kell preferálni, hogy a lakóhely és munkahely közötti távolság minél rövidebb úton és idő alatt elérhető legyen.
• Vizsgálni kell az "információs társadalom" nyújtotta azon technológiai lehetőségek alkalmazási területeit, melyek csökkenthetik a közlekedési energiaigényt (pl.: távmunka).

 

A jegyzet tematikája szerint összefoglaljuk a közlekedési energiaigény csökkentésének lehetőségeit, röviden összegezve az egyes lehetőségekben rejlő potenciálokat.

A lehetőségeket a mai jellemző gyakorlattal és tendenciákkal vetjük össze, mely a következőképp összegezhető: A klasszikus városok népessége csökken, vagy stagnál, míg a városok körüli területek a hobbykertek illetve a környező települések kontrolálatlan beépülésével nőnek. Az igénybe vett területek kis intenzitással, alacsony beépítéssel épülnek be. A koncentrálatlan, szétterülő jelleg miatt a tömegközlekedés, az úthálózat, a teljes körű infrastruktúra nem képes követi a növekedés ütemét. Mivel a munkahelyek jórészt a városban maradtak, és a tömegközlekedés csak részlegesen épül ki, jelentős gépkocsiforgalom indukálódik: a környező települések lakosságának többsége a hét minden napján, naponta 60-70 km-t utazik saját gépkocsijában.

Az internetes változat elkészültéig, további részletek iránt érdeklődőknek javasoljuk az Energiagazdálkodás az épített környezetben című kiadvány letöltését.

Települési önkormányzatok számára javasolt energiagazdálkodási stratégiai dokumentum javasolt felépítése

Bakoss (et. al.): Hatékony települési energiagazdálkodás alapján a települési energiagazdálkodási stratégia tartalmi felépítésére a követekző főbb fejezetek határozhatók meg:

1. Bevezetés
2. Település jelenlegi energetikai helyzetének bemutatása
1. Település energetikája számokban
1. település energiamérlege
2. energiaköltségek súlya az önkormányzati intézmények körében
2. Az önkormányzati hatáskörbe tartozó energetikai feladatok
3. Energetikai szempontok a rendezési tervekben
4. Energiagazdálkodás intézményi háttere
5. Az energiaellátás jelenlegi rendszere
1. villamosenergia-ellátás
2. földgázellátás
3. távhőszolgáltatlás
4. egyéb tüzelőanyagok
5. megújuló energiaforrások
6. Környezeti hatások
7. Jelenlegi energetikai helyzet értékelése
3. Energetikai jövőképek
1. Település várható fejlődése, ennek energetikai vonatkozásai
1. lakossági szféra
2. kommunális szféra
3. ipar
4. mezőgazdaság
2. Az energiaellátás szolgáltatói jövőképei
1. villamos energia
2. földgáz
3. távhő
4. egyép tüzelőanyagok
4. Az energiahatékonyság és környezetvédelem szempontjainak érvényesítése a települési energiagazdálkodásban
1. Az energiahatélonység javításának jelentősége
2. Az önkormáynzat szerepe az energiahatékonyság javításában
3. A megújuló energiaforrások alklmazásának lehetőségei
5. Javaslatok
1. Az önkormányzat kötelező és vállalt feladatai a stratégia megvalósításában
1. hosszú távú feladatok
2. középtávú feladatok és akcióterv
2. Az önkormáynzat energiagázdélkodási rendszerének továbbfejlesztése
3. Az intézményi energiagazdálkodás továbbfejlesztése
4. A megvalósításért felelős intézméynrendszer létrehozása
   

Felhasznált irodalom

1. Bakoss (et. al.): Hatékony települési energiagazdálkodás - kistelepülések részére
2. Bakoss (et. al.): Hatékony települési energiagazdálkodás - nagyobb települések részére
3. Ertsey, Medgyasszay, Osztroluczky: Energiagazdálkodás az épített környezetben
4. KSH Honlapja: portal.ksh.hu
5. L. Rogers of Riverside: Towards an Urban Renaissance
6. Urban travel and sustainable development
   
7. Zöld, András: Épületenergetika