A stratégiai feladatoknál megfogalmazott célok jelenlegi helyzete

A meterológus kollegák által definiált lehetsége jövőképek közös eleme, a hőmérséklet jelentős mértékű emelkedése. Ezen a területen az épített környezet alakítása során zajló folyamatok nem számolnak a hőmérséklet emelkedés nyári hőkomfortot jelentősen befolyásoló hatásával. Település léptékben sincs nyoma a városok hőkomfortját javító zöldterületi fejlesztéseknek, inkább a meglévő beépítések sűrűsödését tapasztalhatjuk.

Az ország térszerkezetének alakítása és infrastruktúrájának használata során nem lelhető fel az a törekvés, hogy a közúti közlekedés növekedési ütemét megállítsuk, vagy legalább is mérsékeljük. Ha nem mozdulunk el klímatudatosabb térség- és településfejlesztés, valamint közlekedéspolitika irányába, akkor 2020-ban a 20% kibocsátás csökkentést csak igen nagy költségek mellett tudjuk teljesíteni. (Több régi tagállamban, pl. Ausztriában is a közlekedés növekvő kibocsátásai a kiotói vállalások teljesítését veszélyeztetik.) A 2050-re elérendő 60-80%-os csökkentés pedig katasztrofális áldozatokba fog kerülni.

Épület léptékben a lakóság és az építőipari szakma is első sorban a téli hőveszteségek csökkentésére koncentrál. A 2006-ban életbe lépett 7/2006 TNM rendelet ugyan foglalkozik a nyári túlmelegedés kockázatának elemzésével, azonban a közgondolkodás inkább a minél jobb hőszigetelés irányába mutat, a szerkezetek hőtárolására nem helyez hangsúlyt.

A téli átlaghőmérséklet emelkedését sem várja a szakma, és a téli hőszigetelés fokozására helyezi a súlypontot. Megjegyzendő azonban, hogy ez az irány a környezeti fenntarthatóság szempontjából elengedhetetlen, hiszen az épületek hőtechnikai minősége jelenleg siralmas.

A nyári csapadékmennyiség várható csökkenése sincs benne a jelenlegi településtervező/építész/építési hatósági gondolkodásban. Települési léptékben az esővizek gyors elvezetését, és a szennyvizek csatornázott, településektől távol eső kezelését preferálják a szakági tervezők. A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium ugyan kiadott pár évvel ezelőtt egy kiadványt amiben a közműpótló szennyvízkezelési lehetőségeket preferálják, de ezen megoldások az építési hatóságok, és a helyi közműszolgáltatók együttes ellenállása miatt jellemzően nem valósíthatók meg. Az esővíz gyűjtés csak vezetékes ivóvízzel el nem látott területeken gyakorlat, települési pihenőtavak, vagy egyéni ciszternák kialakítása nem gyakorlat.

A téli csapadék mennyiségének növekedésével nem számol a szakma. Ugyanakkor ezen a területen mutatkozott az előrejelzésekben a legnagyobb bizonytalanság, illetve a jelenlegi statikai tervezési értékek még jelentős tartalékkal bírnak, így ezt a hiányosságot statikai szempontból nem értékeljük kritikusnak. A nagyobb intenzitással érkező esők biztonságos elvezetése azonban gondot okozhat, amire láttunk már példákat a közelmúltban is (MOM Park, 2006).

Az árvizek nagyobb gyakoriságával azonban számol a szakma és a közélet, hiszen az elmúlt években több tragikus gátszakadás, és kritikus állapot is volt az ország, és a szomszédos országos vízpartjain. Az építési hatóságok és a biztosítók is kiemelt szempontként kezelik az árvízveszélyes területeken történő építések hatósági, és gazdasági eszközökkel való korlátozását.

A szélsebességek maximumának várható növekedése nincs napirenden a mai építőipari közéletben. A tetőfedések, homlokzati burkolatok rögzítésére kidolgozott tervezési előírányzatokban azonban nincs akkora tartalék, így a szélsebesség növekedése a jövőben mind meglévő, mind új épületek esetén problémát jelenthet.