Mikrokíma

A napsugárzás előbb a Föld és az épített környezet elemeinek felszínét melegíti fel, majd - abból hősugárzás útján áttételesen - fokozatosan a levegőt. A magasabb szinten elhelyezkedő növényzet leárnyékolja az épületet, a talajt, így azok nem képesek felmelegedni, továbbá növényzet a fotoszintézis melléktermékeként vizet is kibocsát, s ennek párolgása során környezetét hűti. Nem mellékes szempont az sem, hogy a dús vegetáció megköti a port, s ezáltal csökken a helyben kialakuló üvegházhatás. Összességében elmondható, hogy lokális szinten akár 6-8°C-al is csökkenhet hőmérséklet.

A hőcsillapítás céljából telepített növényzet fő ismérve hazánkban, hogy jellemzően a védendő terület déli oldalára telepített, illetve fajtaválasztásánál és kialakításánál a hőterheléses periódus alatt (május közepétől szeptember közepéig) kellően dús lombkoronával bíró fajták dominálnak.

A Nap és a szél szerepét egészen más értékkel kell kezelni egy új, alacsony intenzitású családi házas beépítés esetén, illetve városiasabb területen. A városi sűrű beépítésben az egymáshoz érő házak oly mértékben csökkentik a hűvös szelek intenzitását (s ezáltal a lakások hőveszteségét), hogy ilyen helyen a klímatudatos tervezés elsősorban az egészséges levegő és mikroklíma megteremtésére (a nyári hőterhelés csökkentésére) koncentrál.

A városi légszennyezés forrásai (a fűtés, a közlekedés és az ipar által kibocsátott CO₂, SO₂, por, stb.) a város fölött a helyi hőmérsékletet és páraviszonyokat megváltoztató burkot hoz létre. Ennek eredménye, hogy a városi helyi hőmérséklet napos időszakban (és ezt követően éjjel is) akár 6°C-kal is magasabb lehet a környező területekhez képest. Így a nyári hőterhelés csökkentésének kézenfekvő eszköze a megfelelő szélcsatornák, a dús vegetáció megteremtése. 100-200 m² aktív zöldfelülettel akár 3-4 °C-kal is csökkenthetjük a lokális hőmérsékletet. E lokális hőmérséklet-csökkenésnek a globális felmelegedés fékezésében ugyan nem lehet elsődleges és közvetlen hatása, ám áttételesen mégis óriási megtakarítást jelent. 3 fok lokális hőmérséklet-csökkenéssel a meleg nyári napokon jelentős mennyiségű energia takarítható meg a légkondicionáló berendezések alacsonyabb használatával, illetve nélkülözésével.

Telepítésnél fontos tudni, hogy csak megfelelő nagyságú területen és többszintes növényzettel lehet a mikroklímát befolyásolni. Ez a fák és cserjék együttes telepítésével érhető el. A hő- és nedvességleadás intenzitása a növényzet szélén nagyobb, így a több kisebb felület (nagyobb kerülettel) jobb eredményt ad. Ezért a sűrű, egybefüggő, koncentrált telepítéssel szemben az egyfajta ökológiai hálót alkotó, kisebb kiterjedésű zöldfelületek telepítése a javasolható. Az épített környezeti elemekkel való összhang megteremtésénél fontos tudni, hogy a klimatikus kiegyenlítő hatás a lombkorona szintjének felső harmada alatt jelentős, tehát a beépítés magasságát célszerű ennél alacsonyabban tartani. Nem véletlen, hogy több, klímatudatossággal szabályozott (nyugat- és észak-európai) városban a beépítést az őshonos fák magasságánál alacsonyabban maximalizálják.

Sajnos a városi környezet meglévő házai, a történeti településstruktúra kevés lehetőséget hagy a nagy területeket és hosszú távú koncepciót igénylő parkosításoknak. Mégis ismertek azok a példaértékű városrendezési projektek, ahol számottevően javult a benapozottság és a légmozgás mutatói. A mai jogi és közigazgatási környezet azonban ezen példák sorának hazai folytatását is gátolja. (E vonatkozásban is lásd a fejezet jogi pontját.)

Itt kell azonban ismét említést tenni a barnamezős, azaz az egyszer már beépített, rekultiválandó és rehabilitálásra váró, újból beépítendő területekről. Ezek a többségében egykori ipari területek elhelyezkedésük és nagyságuk révén általában ideális terepet adnak a klímatudatos városépítésnek.

A ritkább beépítésű, kertvárosi és falusi környezetben még meglévő épületek esetén is elégséges szabad tér áll rendelkezésre a helyi mikroklímát biztosító vegetáció fenntartására. A ritkább beépítés azonban itt a kitettség elleni védelem és a benapozottság javításának igényével gazdagszik, s jelentőséget nyer a növényzet a téli hővédelemben, valamint a nyári hőcsillapításban is. Ezeken a területeken elsősorban a szélvédő erdősávok, utcai fasorok, telken belüli vegetációk és a zöld homlokzatok jelentenek biztos eredményt hozó megoldást.

A városok helyi klimatikus viszonyokra gyakorolt hatása befolyással van a sugárzási egyensúlyra, valamint a csapadék és a párolgás mennyiségére, ezáltal a hidrológiai ciklusra is. Együttes hatásuk eredményeként a nagyvárosok éves csapadékösszege 5-10 százalékkal is magasabb lehet a környező területekénél, és az egyes csapadékesemények során a különbség elérheti a 30 %-ot is. Városok felett a levegő hőmérséklete akár 4-7 C^o-kal magasabb a megnövekedett párolgási érték 5-20 %-kal több. (L2)

A városok mint energia-szigetek eleve hőt termelnek, azaz növelve a levegő hőmérsékletét megváltoztatják a párolgási viszonyokat. A városokra hulló hó hamarabb olvad el, és ezt még vegyszerekkel, a hó összegyűjtésével és a folyókba juttatásával tovább gyorsítják.

A beépített területek hidraulikai viszonyai a külterületekkel összehasonlítva jelentős eltéréseket mutatnak. A burkolt felületek rohamos mértékű kiterjedésével a beszivárgás, párolgás, lefolyás arány drasztikusan megváltozik. Ebből következik, hogy a mikroklímát kedvezően befolyásoló és a városi közterületek növényzetének vízellátását biztosító csapadékvíz igen gyorsan lefolyik, anélkül, hogy az előbbi célokra hasznosítható lenne.