Jogszabályok

Meglévő jogszabályok betartatása

Hatalmas tartalék van a már megszületett jogszabályok be nem tartásából adódó törvényességi deficitben. Az ellenőrzés, a számonkérés és a szankciók területén mind létszámgazdálkodási, mind szemléletbeli, mind szándékbeli negatívum tapasztalható. Fel kell venni, ki kell képezni azt a közigazgatási szakembergárdát, ami a földhasználat ellenőrzésétől kezdve a közterületek és magántelkek zöldfelülethasználatán át az egyes építési engedélyek és telephely-engedélyezések feltételrendszereinek vizsgálatát képes elvégezni. Továbbképzésen és az ezeket követő szigorú számonkéréseken el kell érni az egyes hivatalvezetők és döntéshozók szemléletváltozását. Egyes eljárásokban szükséges lehet a klímaváltozás szempontjábóli szakhatósági eljárás fogalmának bevezetése, illetve az egyes hatósági, közigazgatási eljárásokban a klímaváltozás káros hatásainak kiszűrésére az eljáró szerv törvényességi ellenőrzése.

Meglévő jogszabályok betartása

Legalább ugyan ilyen fontos, hogy a jogalkalmazó maga is betartsa a jogszabályokat. Nehezen várható el az állampolgártól, hogy az előírt többszintes zöldfelületét megfelelően kialakítsa és karbantartsa, mikor az ezt ellenőrizni hivatott települési jegyző hivatala (polgármesteri hivatal) az önkormányzat fáit közterületen jogszabályba ütköző módon írtja. Hiába kötelezi a hatóság zárt szennyvíztároló létesítésére, a veszélyes hulladék elszállítására az ingatlan tulajdonosát, ha az ehhez szükséges fogadó közmű nincs megfelelő kapacitással kiépítve. Hiába bünteti meg a nem megfelelő átereszt, illetve a „gátat” építőket, ha a vízelvezető árok csak az utca sarkáig tart, az egyes szakaszok nem alkotnak rendszert.

Jogszabályok meghozatala

Számos olyan jogszabály van, amit már a mai környezetben is meg lehetne hozni, s nem egyet ezek közül már meg is kellett volna alkotni.

Környezetvédelmi Program

Bár a környezetvédelmi törvény évek óta előírja, hogy minden településnek saját Környezetvédelmi Programot kell készítenie, s erre építhetik csak a településrendezési terveket és a helyi építési szabályzatot. Ennek felismert oka az, hogy ez utóbbi két helyi jogszabályi elem jelentősen befolyásolhatja a lokális környezeti állapotot és a mikroklímát. Sajnos a törvény nem rendelkezik határidőről, szankciókról, így számtalan település a mai napig nem készítette el programját, illetve számos helyen nem megalapozott a munka, a program csak egy valahonnan koppintott fércmű.

Szerkezeti terv

Településszerkezeti, területfelhasználási terveket eredetileg a zavaró városi funkciók keveredésének megelőzése céljából kezdtek készíteni. Ám az országosan egységes övezeti rendszer a települések egyéni karakterét szüntette meg azzal, hogy nem vette figyelembe a topográfiai, talajmorfológiai, klimatológiai és kulturális különbségeket. Ezek hiánya már az ökológiai katasztrófa és a globális felmelegedés egyik motorja is. A területfelhasználásra vonatkozó alapelvek között meg kell említeni:

• a kapcsolatrendszerek ökologikus működtetésének megfelelő területek biztosítását,
• a helyi természeti és kulturális adottságok tervbe történő beépítését,
• az emberek számára változatos életkörülmények kialakítását,
• egészséges életkörülmények kialakítását az emberek, növények és állatok számára

A decentralizáció kapcsán már említettük a különféle települési és regionális funkciók egymásmellettiségének előnyeit. Hasonlóan a változatosság igénye sem teljesíthető a funkciók merev elválasztásával. A fenntarthatóság és a klímatudatos településfejlesztés követelményrendszerének egyik fontos következménye tehát a helyesen értelmezett vegyes területfelhasználás.

A földhasználat kapcsán már említettük, hogy a CO₂ egyensúly szempontjából pozitív hatású területek (erdők, vizes élőhelyek, legelők, mezők, extenzív mezőgazdasági területek) szabályozása az építésre szánt területekhez képest igen csak alul van szabályozva. E területek szerepe az ökológiai rendszerben nagyon fontos, ugyanakkor használatuk gyakorlata gyakorta nem megfelelő, használatuk módja nem megfelelően szabályozott. E kérdéskör kitárgyalása jelen tanulmánynak fontos eleme lehetne, ám a feladat nagysága és újszerűsége túlmutat keretein. Javasoljuk, hogy a „beépítésre nem szánt”, azaz a szabad területek hálózatának használatára induljon átfogó és országosan egységes szabályozási útmutatás, mely az OTÉK-hoz hasonló, azzal egyenértékű jogszabály lenne.

A puha és a kemény területek szabályozási elve

A CO₂ megkötésének szempontjából ki kell emelni a szabad, beépítetlen, növénnyel, vízzel fedett területek jelentőségét. Ezek szerepüket csak akkor tudják igazán betölteni, ha összefüggő hálózatot alkotnak településen belül illetve regionális szinten. Ezt felismerve hozták létre hazánkban is az ökológiai folyosók hálózatát, melyek további kiépítése, védelme, többszintűsítése ad további feladatot.

Nyugat-Európában már kísérletet tettek egy új területszabályozási módszer, az ún. „puha és kemény funkciók” elvének megvalósítására [VIL2]. A rendszer lényege, hogy nem az egyes funkciókhoz rendel kategóriákat, hanem a területhasználat környezetre gyakorolt hatása alapján „puha” és „kemény” funkciócsoportokat állapít meg.

A puha és kemény övezetek szerinti területfelhasználás modellje [VIL2]

 „Puha” minden olyan funkció, amely fokozottan érzékeny a környezetkárosító hatásokra és amely funkciók az előbbire nem gyakorolnak káros hatást. Ide tartoznak :

• a nemzeti parkok, a tájvédelmi körzetek, az erdők, a vizes élőhelyek, a vizek és vízpartok természeti része, illetve egyéb zöld területek,
• az extenzív mezőgazdasági tevékenységek, amelyek nem szennyezik a talajt, talajvizeket, kis energiafelhasználásúak,
• de korlátozottan lehetnek „tiszta” vállalkozások, intézmények is (nem vonzanak forgalmat, nem szennyezik a környezetet, kis helyigénnyel bírnak, nem befolyásolják a mikroklímát),
• és korlátozott kiterjedésű, megfelelő infrastruktúrával kialakított, alacsony intenzitással kiépített lakóterületek, jellemzően mezőgazdasági települések,
• illetve az extenzív turizmus és a rekreáció területe (gyalogos, kerékpáros és vízi turizmus) is.

„Kemény” minden olyan funkció, amely a környezetre negatív hatást gyakorol. Ide tartoznak:

• a nagy termelő, kereskedelmi és szolgáltatói telepek,
• az intenzív mezőgazdaság területe,
• az intenzív lakóterületek,
• illetve az intenzív turizmus.

Cél puha területek elsőbbsége, ezek összefüggő hálózatának megalkotása, fenntartása, s csupán a köztes területeken engedhetőek meg a kemény funkciók. A fenntarthatóság három alappillérét is figyelembe véve az intenzív funkciók területein a piaci szempontok és hatások meghatározóak lehetnek, de az alacsony intenzitású funkciók területein a környezetvédelemnek és -fejlesztésnek kell prioritást adni. E tervezési módszerrel úgy biztosíthatjuk a szabad területek beépülése és környezetkárosító hatásokkal szembeni védelmet, hogy közben a piaci mechanizmusoknak teret adunk a koncentrált beépítéssel és a vegyes területfelhasználással. A puha és kemény területek szétválasztásának fő eszközei:

• a kapcsolatrendszerek,
• a közlekedés és
• a vízháztartás.

A közlekedési hálózat fejlettsége vonzza a vállalkozásokat, körzetében spontán gazdasági fejlődés indul. Ezért kell az érzékeny, puha területeken haladó útvonalak számát minimalizálni. Azonban az intenzív, kemény területek működésének alapfeltétele a megfelelően kialakított közlekedési hálózat (erről lásd a közlekedési fejezetet)

A puha területek biztosítják a vízháztartás regenerálódását, ezért e területek háborítatlansága és fenntartása a vízgazdálkodás egyensúlyi feltétele (erről lásd a vízgazdálkodás fejezetét).

HÉSZ

A Helyi Építési Szabályzatokban, de akár felsőbb jogszabályokban is lehetőség nyílik olyan szabályozási elemek bevezetésére, melyek nem csupán az építészeti és biológiai beépítés mikéntéről rendelkezik, hanem a klímaváltozás (vagy éppen a fenntarthatóság) szempontjából fontos elemeket emeli be teljesítendő értékként. Ilyen lehet például egy adott létesítmény megvalósításához maximálisan felhasználható energiamennyiség, a mikroklímára vagy az ökológiai aktivitásérték  meghatározása és előírása.

Az országos szintű jogszabályban már jó évtizede megjelent a csatornázatlan területeken az egyedi szennyvíztisztító prioritása a zárt szennyvíztárolóval szemben, mégis nagyon sok településen indokolatlanul tiltják telepítésüket. Ezen rendelkezések felülvizsgálata a szennyvízkezelés tengelyen (teherautón) történő megoldásának CO₂ kibocsátása miatt is szükséges.

Az egyes épületek elhelyezése kapcsán megállapítható, hogy az aktív, illetve passzív napenergia-hasznosítást gyakorta akadályozza, vagy hatásfokát rontja a telkeken belüli építési helyre vonatkozó helyi előírás, illetve az épület tájolására (pl. utcára merőleges gerincre) vonatkozó előírás. Nem vitatva az előírások építészeti értékek megőrzését vagy megteremtését célzó jogosságát be kell látnunk, hogy ezen nemes szándékok elvétve valósulnak csak meg, míg a klímatudatosság előnyeinek ki nem aknázásával környezetileg (áttételesen) kárt okoz. Olyan telepítési szabályokra van tehát szükség, melyek egyszerre szolgálják az épített környezeti és a természetes környezeti, az építészeti és klímatudatos elvárásokat.

Mikroklimatikus kompenzáció

Fontos lenne egyfajta kompenzációs rendszer kiépítése. Ennek lényege az lenne, hogy a zöldfelületi mutatón és a biológiai aktivitásértéken túl az építési, illetve szabályozási terület összesített, klímaváltozást befolyásoló egyenértékét megállapíthassuk, illetve egy adott területre ezen egyenértékek összességét meghatározzuk. Ideális lenne minden településre, illetőleg kistérségre ezen mutatót 0-ban meghatározni (azaz a pozitív és a negatív hatásokat produkáló területek súlyát szinkronba hozni), ám a realitásokat figyelembe véve könnyen belátható, hogy ettől eltérő számokat kell megállapítani. E számot – a könnyebb hivatkozhatóság kedvéért – elneveztük  mikroklimatikus kompenzációs mutatónak (M_mkk).

Ez a mutató alkalmas lehet egy CO₂ kereskedelméhez hasonlatos mikroklimatikus kompenzáció (MKK) kereskedelmi rendszer kiépítésére. Azaz a nagyvárosok nagyobb környezeti terheléséért és így a klímaváltozásban betöltött nagyobb szerepéért az ő fenntarthatóságuk kompenzációjára a „potenciálfelesleg”-gel bíró vidéken klímatudatos beruházások megváltására kötelezhető.

Jogszabállyal való élés képessége

Települési és megyei önkormányzatok rendszeres hivatkozási alapja az, hogy a környezetünkön csak pénzigényes beruházásokkal és programokkal lehet javítani, ám az igazság az, hogy felkészültebb és a rendelkezésre álló forrásokkal becsületesebben gazdálkodó testületek pusztán a megfelelő döntések meghozatalával, a jó szabályozáson keresztül is sokat tehetnének. Közkeletű példával élve: az utcai takarítógép vásárlása és üzemben tartása helyett, de akár még a közhasznú munkások igénybevétele helyett is a meglévő jogszabályi lehetőségekkel élve (vagy akár azokat helyi szinten tovább finomítva) célszerű inkább az érintettek kötelezését alkalmazni. Ez a (köz)pénztakarékosságon túl a környezethez és a lakótársakhoz való kötődést is elősegítő módszer – csak élni kell vele.