Beépített anyagok gyártásához köthető CO2 kibocsátás

Az épített környezet létrehozása során jelentős mennyiségű anyagot kell építőanyaggá átalakítani, ami nagy energiafogyasztással és sok esetben az épület élettartamára vetítve is meghatározó káros anyag kibocsátással jár.

Amint említettük, a beépített építőanyagok előállítására fordított energia nem definiálható, mivel csak a hazai gyártású építőanyagokról van statisztikai adatgyűjtés, az építőagyagok nagy része azonban külföldről érkezik, illetve sok hazai terméket exportálnak.

Az építőanyagok beépített energiatartalma azonban korábbi kutatási munkák alapján a fenntartási energiához képest arányosítható. A jelenlegi építési szokások szerint épített családi házak építőanyagainak előállítására (un. primér energiaigény) a teljes életciklusuk alatt számított fűtési energiaigényük negyedét-ötödét fordítják (2.5—1. ábra). [mp5, mp6]

2.5—1. ábra Általános családi ház beépítési és használati energiaigénye [mp5]

Ez azt jelenti, hogy a 38.000 évente épülő lakás építésére az éves energiaigény (15-20.000 kWh) 80 évre számított értékének negyedét-ötödét, azaz 32-54 PJ energiát fordítunk. Ha a teljes magasépítéshez kapcsolódó primér energiaigényt akarjuk megbecsülni, ezt az értéket - a kommunális és irodaépületekbe felhasznált anyagok miatt - legalább kétszeres szorzóval kell figyelembe venni. A globális energiafogyasztást a hazai magasépítés tehát 64-108 PJ értékkel terheli.

Az építőanyagok gyártásához kapcsolódó CO₂ kibocsátást nehéz becsülni, mivel a különböző építőanyagok gyártásához eltérő primér energiát használnak (földgáz, elektromos áram), illetve a különböző országokban gyártott anyagoknál az elektromos áram "áram-mix"-e azaz az elektromos áram előállításának forrásai eltérőek. A 2.1–3. táblázatban feltüntetett áram és gáz szélső értékekkel számolva az építőanyagokhoz kapcsolódó CO₂ kibocsátás 2400-9000 ezer tonna CO_2eq kibocsátás jelent.

Ez a tétel a közlekedés energiaigényével léptékében már összevethető. A becsült adatok szórása azonban nagyon nagy, és az energiaigény csökkentése nem az épített környezet változtatásával, hanem az ipari technológiák javításával lehetséges. Az éghajlatváltozás hatásának csökkentésével foglalkozó fejezetben ezért ezekkel a tételekkel nem foglalkozunk.

Felhívjuk azonban még egyszer a figyelmet arra, hogy a legújabb kutatások szerint a gyártás során keletkező káros anyag kibocsátás sok esetben jelentősebb, mint a használat várható kibocsátások során. [mp6]

Az OTKA T/F 046265 számú kutatás során a svájci Ecoinvent adatbázis alapján nem csak az építőanyag gyártáshoz kapcsolódó primér energiaigényt és klimaváltozási potenciált, hanem a savasodási potenciált, az ózonréteg károsító hatást, a nyári szmogképződésre gyakorolt hatást, az eutofizációt, a humán toxicitást és az ökotoxicitást is vizsgáltuk.

Az eredmények jobb áttekintése érdekében az indikátorokat kördiagramon ábrázoltuk (2.5—2. ábra). Példaként a jelenleg kapható legkorszerűbb tégla falazat elemzését bemutató diagramon jól látható, hogy az eutofizáció, a humán és az ökotoxicitás szempontjából a gyártási környezetterhelés lényeges, vagy meghatározó a teljes életciklusra számított környezetterheléshez viszonyítva. (2.5—3. ábra)

2.5—2. ábra Épületszerkezetek környezetterhelését bemutató "pecsét" indikátorai [mp6]

2.5—3. ábra HS jelű vázkerámia falazóelemből készített falazat környezetterhelési "pecsétje" [mp6]