Éghajlat hatása az épített környezetre

Az épületek talán elsődleges feladata a védelem: minden épületnek biztonságot kell adnia az időjárás ember számára kellemetlen szélsőségeivel szemben. Az épületek külső formai kialakítására, az alkalmazott anyagok, épületszerkezetek kialakítása a helyi természeti erőforrások mellett nagyban hatott a helyi éghajlat.

Szélsőséges példaként érdemes felhozni az eszkimó jégkunyhókat, melyek formája az elméletileg legkisebb lehűlő felület / térfogat arányú formát, a gömböt formálja (1—1. ábra). A világ különböző helyein, hasonló éghajlati hatásoknak kitett területeken azonos archetípusokat figyelhetünk meg a tradicionális, vernaculáris építészet emlékeiben. A meleg, száraz éghajlatra jellemző lapos tetejű, vastag vályogfalú épületeket Észak-Afrika "kasba" településein, valamint Arizona pueblo-indián településein is találhatunk, meglepően hasonló szerkezeti és formai kialakítással (1—2. ábra). A meleg, nedves éghajlat alatt pedig lábakra emelt, szellős épületeket építettek (1—3. ábra).

1—1. ábra A hideg égövben az eszkimó jégkunyhók energiaigény nélkül, az "épület szerkezetével" 30-40 °C-kal tudják emelni a külső hőmérsékletet.

1—2. ábra A meleg, száraz területekre jellemző építési mód a vastag (nagy hőtároló tömegű) szerkezeteket használó épület (ksar Észak-Afrikából).

1—3. ábra A meleg, nedves éghajlatú területekre jellemző szellős, könnyűszerkezetes tradicionális épület.

Magyarországon a mérsékelt és kontinentális éghajlati területek határvidékén terül el. A nyári és téli szélsőértékek igen magasak ezért mind a fűtésre, mind a hűtésre hangsúlyt kell fektetni az épületek tervezése során. A tradicionális épületek jól kiforrott formái és agyaghasználata – igaz a mainál lényegesen alacsonyabb komfortfokozaton – de kellő védelmet tudtak nyújtani a jellemzően vidéki lakosság számára.

A vastag falak, a kis ablakok, és a déli oldalon árnyékot vető tornác együttesen kellő védelmet nyújtottak a nyári meleg ellen, és amennyiben elegendő tüzelő állt rendelkezésre, a terek télen ki lehetett fűteni (1—4. ábra). Érdekes adalék, hogy az 1700-as években betelepített német telepesek többtraktusú jól szerkesztett típusházakba költöztek be, de az 1900-as évekre már magyar hosszúházak mintájára épített épületekben éltek.

1—4. ábra A tradicionális magyar parasztház axonometrikus rajza [mp9].

Az 1960-es években a magyar származású Olgyay testvérek az USA négy éghajlatilag szignifikánsan különböző területeire fogalmaztak meg ajánlott épületeket és településeket. Munkájuk alapvetése az volt, a helyi éghajlat függvényében a gépészeti energiaigény csökkentése érdekében más és más épületeket kell tervezni, illetve az ideális települési mikroklíma kialakítása érdekében eltérő települési formákat kell kialakítani. [MP1]

Az alapos tudományos munka eredményeként a mérsékelt égövre javasolt ideális épületforma kísértetiesen mutatja a tradicionális háromosztatú parasztház arányait és tájolását (1—5. ábra).

1—5. ábra A mérsékelt égövre javasolt épület az Olgyay fivérek munkája nyomán [mp1]

A települések kialakulását és terjedését az éghajlat hatásánál fontosabb szempontok alakították (víz közelsége, gazdálkodási forma, közlekedés, hadjáratok, reprezentáció, stb.) így az éghajlat települések formálására gyakorolt hatása Magyarországon nehezen követhető nyomon.

A kortárs építészet és építés sok esetben elszakadt a helyi klimatikus adottságoktól, és a modern ember – korábbi koroknál lényegesen magasabb szintű – hőkomfort igényét egyre bonyolultabb gépészeti eszközökkel elégíti ki. A gépészeti berendezések üzemeltetése azonban energiafogyasztással jár, ami jelentős mértékben hat a globális éghajlatváltozásra (lásd 2 fejezet).

Az éghajlati adottságoktól "elszakadást" az tette lehetővé, hogy az energiaforrások korábbi időknél nagyobb mennyiségben és olcsóbban állnak rendelkezésre. Azonban éppen az éghajlatváltozás problémája világít rá arra, hogy a jelenleg használt fosszilis energiahordozók külső (externális) költségeit nem fizetjük meg. A ma használt energiahordozók ára várhatóan 10-20 éves időtávlatban drasztikusan emelkedni fog a kimerülés szűkössége és a környezeti externáliák "beárazása" miatt (CO₂ adó).

A manapság megvalósuló épületeket két alapvetően különböző csoportra lehet és kell osztani. Az épületek jelentős részét – elsősorban a családi házak körét – különösebb építészeti igény nélkül kivitelezték, itt semmilyen építészeti irányultságról nem beszélhetünk. Az épületeknek nagyoknak, vagy olcsónak kell lenniük. Ezen, Szalai András után "neociki" épületek a rendelkezésre álló műszaki lehetőségeket és szellemi erőforrásokat nem aknázzák ki, a lakók egóját vetítik a környezetre (1—6. ábra).

1—6. ábra Egy "többstílusú" családi ház a mai Magyarországról

A manapság megvalósuló épületek másik, kisebb szelete építészek szellemi munkájának szüleménye. A számos kortárs építészeti irányzat közül a legtöbb (posztmodern, high-tech, dekonstukív stb.) elsősorban a technikai lehetőségek és az építész kreativitását tükrözi vissza (1—7. ábra). Vannak ugyanakkor olyan irányzatok is (regionális, organikus, bioklimatikus, öko, stb.) amelyek igyekeznek tanulni a tradicionális építészet tapasztalataiból és új formákat, értékeket hozva létre reflektálnak a helyi éghajlat adottságaira is (1—8. ábra).

1—7. ábra Frank Gehry tervezte Guggenheim Múzeum Bilbauban

1—8. ábra Ionica épület Cambridge-ben. A hőkomfortot nagymértékben a délre nyitott, északra zárt épülettömeg, illetve az épület tetején látható hűtőtornyok biztosítják [mp2]