Település léptékben meghozható intézkedések

Szakítani kell azzal a gyakorlattal, hogy a szerkezeti és a rendezési tervek beruházási kerettervek legyenek – alárendeltségben a magánérdekek és a település vélt vagy valós gazdasági érdekeinek. A terveknek valódi (azaz tervezésen alapuló) tervekké kell válniuk, s az Alkotmányból és az Önkormányzati Törvényből eredeztethető felelősséggel és kizárólagossággal a társadalom és az egyén alkotmányos jogait és érdekeit kell szolgálniuk. Ezt a szolgálatot a fenntarthatóság három alappillérével tudja megtenni, így a tervezés folyamán a gazdasági, a társadalmi és a környezeti fenntarthatóságot egyforma súllyal kell kezelni úgy, hogy ha az egyik területen érezhetően hátrányt szenved, úgy annak kompenzálásáról gondoskodni kell az egyensúly megteremtése érdekében. Az ilyen körültekintő tervezés során megalkotott, társadalmi vitában kiérlelt és elfogadott tervek jogszabályként való alkalmazásában a törvény szigorával kell eljárni, a megfogalmazott alapelvek, jogok és kötelezettségek maradéktalan érvényesítése érdekében.

Lehetséges klímatudatos eszközök lehetnek az alábbiak.

• A településszerkezeti koncepciók, tervek elkészítése előtt célszerű a település szintű CO₂ (és egyéb üvegházhatású gázok) egyensúly mérése. Az ebből összesített adatok olyan eredményre vezethetnek, melyek alapvetően kell befolyásolják a további tervezést. Célként kell tehát kitűzni a klímaváltozás szempontjából létfontosságú alapadatok tervezési alapadatokként történő kezelését.
• Kompenzációs rendszer kidolgozása települési és egyéb közigazgatási-szervezési egység szinten (kitekintéssel az országos fejlesztési, vidékfejlesztési tervekre)
• A CO₂ kibocsátó területek és létesítmények fenntarthatósági szint alá történő süllyesztése. Elsődleges feladat a közlekedés távolságcsökkentő, forgalomkoncentrálást korlátozó lehetőségek kiaknázása.
• A CO₂ megkötésében szerepet játszó helyek ökológiai védelmét fokozott figyelemmel és fegyelemmel szükséges védeni. Az ez ellen ható folyamatokat meg kell állítani, illetve ezen területek nagyságát (új telepítésekkel, rekreációval) növelni kell. Ezek a területek lehetnek egybefüggő nagy területek, melyek az intenzív városi környezet ellensúlyozását biztosítják, illetve lokális területek is, melyek hatása elsődlegesen a mikroklíma megteremtését és a helyi folyamatok ellensúlyozását biztosítják.
• Az infrastruktúrával ellátott, biológiai intenzitásában alacsony, területhasználatában inaktív területek (jellemzően az egykori ipari területek, az ún. barnamezők) hasznosítása olyan potenciális fejlesztési területek, ahol a környezeti rehabilitáció és az ingatlanfejlesztés kettős érdekeltsége úgy tud megvalósulni, hogy közben újabb természeti vagy termőföldi felületek nem kerülnek beépítésre.
• A közlekedés, az energiatakarékosság, a megújuló energiák, a földhasználat, a vízgazdálkodás, a hulladékgazdálkodás, a környezeti károk és katasztrófák megelőzése, stb. területein megállapított kívánalmak összehangolása és megvalósítása, támogatása a településtervezés és - szervezés eszközeivel.

Az e fejezetben tárgyalt lehetőségek és teendők érthetően nagyfokú átfedésben vannak az egyéb fejezetben foglaltakkal: az egyes szakterületeken és az egyes építmények szintjén megfogalmazott kívánalmakat kell összehangolni települési szinten. Elsődleges megtakarításokról itt nem is tudunk értekezni, a várható és számszerűsíthető hasznokról jellemzően a társfejezetek adnak útmutatót. E helyen elsősorban a különböző területek településszintű lépéseinek és szabályozásainak lehetőségeiről, összefüggéseiről szólunk – közben folyamatosan szem előtt tartva azt, hogy a településszintű tervezés egyre kevésbé létezhet a (kis)térségi kapcsolatok vizsgálata nélkül, illetve hogy mindez egy EU – Kárpát-medencei – nemzeti – regionális – megyei – térségi – települési – településrészi tervláncolatban helyezkedik el.