Éghajlatváltozás csökkentésének alapelvei

Az éghajlatváltozást csökkentésének alapvető célja a CO_2eq kibocsátás minimalizálása és a CO_2eq megkötés maximalizálása. A 2. fejezetben definiáltuk az épített környezet alakításához köthető CO_2eq kibocsátás és megkötés formáit és nagyságrendjeit, ebben a fejezetben a csökkentés és megkötés lehetőségeit mutatjuk be.

A következőkben bemutatandó javasolt intézkedések rangsorolásánál mutatószámként – ahol tudtuk - a bekerülési költség-egységre vetített összes energia és CO_2eq megtakarítási mutatószámot használjuk.

A javaslatok megfogalmazásakor pár alapelvet szem előtt tartottunk:

1. A települési struktúrát, a közlekedési vonalakat és a mezőgazdasági-, ipari tevékenységeket úgy kell kialakítani, hogy teret hagyjunk a társadalom alapját képező mezőgazdaságnak, illetve a természeti környezetnek. Az európai és a magyar táj része az azt fenntartó ember.
2. A CO₂ kibocsátás csökkentése során alapvető cél a nem megújuló energiaforrások használatának csökkentése (nem a megújuló energiaforrás használat növelése).
3. A javasolt intézkedések hatását teljes életciklusuk alatt kell figyelembe venni. (A gépészeti berendezések élettartama 20-30 év, az épületek élettartama 35-80 év, a településszerkezet alakításának hatása 100-500 év.)
4. A belső tér hőkomfortjának biztosítása során törekedni kell a környezet és az épület által létrehozható mikroklíma optimalizálására, hogy az épített környezet energiaigénye igény minél kisebb lehessen.
5. A települési vízgazdálkodás kérdését kiemelt, átfogó kérdésként kezeltük, mivel a települések mikroklímáját a várhatóan egyre kevesebb mennyiségű víz alapvetően meghatározza (növényzet, nyílt vízfelületek).

A javasolt intézkedéseket a megvalósíthatóság érdekében külön-külön tárgyaljuk települési és épületléptékben. 

Megfogalmazott alapelvek indoklása

1) Meggyőződésünk, hogy az ember része és nem egyedüli célja a Föld életfolyamatainak. Az ember közvetlen lakókörnyezete és tágabb természeti környezetét nagymértékben tudja változtatni, de alapvető erőforrásai a Föld óriási, de véges tartalékai. Az emberiségnek ezen erőforrásokkal gazdálkodnia kell.

2) Sokszor vetődik fel a megújuló energiaforrások hasznosításának növelése. Tudatosítani kell azonban, hogy a gazdaságilag racionálisan hasznosítható megújuló energia országos szűkösen áll rendelkezésre.

Az előző évszázadokban az olcsó, nagy mennyiségben rendelkezésre álló fosszilis tüzelőanyagokra alapozva pazarló infrastruktúra jött létre (pl. nagyterű, rosszul hőszigetelt épületek). Ezt az infrastruktúrát a rendelkezésre álló megújuló energiával nem lehet fenntartani (lásd tűzifa hiány 2006 őszén, a gázár emelések után).

A nem megújuló energiahasználat csökkentésének gazdaságilag racionálisabb és elsődlegesen szükségszerű lépése az energiahatékonyság növelése.

3) Az energiahatékonyság javítása során a mai közgondolkodás általában fűtéskorszerűsítésre és utólagos hőszigetelésre asszociál. Ezen beruházások műszaki élettartama 20-80 év. A döntéshozók, de az épített környezet alakító műszaki emberek se foglalkoznak kellő súllyal a település léptékben meghozott intézkedések energetikai hozadékával, amelyek pedig 100-500 évig is kifejtik hatásukat. (3–2. )

3–2. táblázat A megújulás ciklusai [mp8]

4) Olgyay Viktor szerint a külső hőmérséklet ingadozását a környezetük, az épületeink, majd épületgépészeti berendezések más-más hatékonysággal tudják csillapítani (3–3. ). A települések klímatudatos tervezése kis mértékben, és elsősorban szélsőséges viszonyok között tudja tompítani a környezeti hőmérséklet ingadozását., Az előző pontban leírtakhoz kapcsolódóan azonban lényegesen hosszabb ideig fejti ki hatását, mint az épület hőcsillapítása, vagy a gépészet hőcsillapító képessége.

3–3. táblázat A környezet hőmérséklet-ingadozásának (1) tompítása  a klímatudatos tervezés (2) az épületszerkezetek klímakiegyenlítő hatása (3), valamint a mechanikus fűtés és hűtés (4) eszközeivel. [mp1]

5) A víz számos előrejelzés szerint szűkös erőforrás lesz a közeli jövőben. A jelenlegi vízgazdálkodási koncepciókban még mindig erősen jelen van a vízelvezetés elsődlegessége. A településekre lehulló csapadékvizek hasznosítása nélkül a települések zöldterületének fenntartása igen problémássá válhat.

Nagy kérdés a településekre beérkező vezetékes víz jelenlegi körfolyamata is. A csatornázás koncepciója elsődleges jelenleg (ez az esetek többségében továbbra is támogatandó), de a tisztítás módja, és a tisztított vizek hasznosítása véleményünk szerint szakmapolitikailag nincs megfelelően átgondolva és az önkormányzati, államigazgatási gyakorlatban egysíkúan van kezelve.