Ön itt áll: Főoldal Leírások Épület Épülettervezési alapelvek Passzívház
Kapcsolodó keresések
Egyszerű keresés:
 
Olyan oldalak keresése, amelyek kapcsolódnak ahhoz amire rákattintok:  
Összetett keresés:
 
Olyan oldalak keresése, amelyek a bepipáltak közül
  Energetika
  Energia és nyersanyag megtakarítás - energiamegtakarítás
  Építészet
  Felújítás
  Norvég támogatás segítségével létrehozva/módosítva
  Passzív ház
  Szellőzéstechnika
mindegyikhez
bármelyikhez
kapcsolódnak.
 
Bejelentkezés


Elfelejtette jelszavát?
Új felhasználó?
Támogatóink

2009-ben:

Támogatta Izland, Liechtenstein és Norvégia, az EGT Finanszírozási Mechanizmuson
és a Norvég Finanszírozási Mechanizmuson keresztül.

norway grants
eea grants
NFUKvVM

2007-ben:

Környezevédelmi és Vízügyi Minisztérium

2006-ban:

Környezevédelmi és Vízügyi Minisztérium
Naplopó Kft.
Nemzeti Civil Alapprogram
Soros Alapítvány
Szakszer Kft

2005-ben:

Kardos Labor
Naplopó Kft.
Orange6 Kft.
Seeger Engeneering AG
Soros Alapítvány

2004-ben:

Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium
Naplopó Kft.
Nemzeti Civil Alapprogram
Szakszer Kft.

2003-ban:

Környezevédelmi és Vízügyi Minisztérium
Szakszer Bt.
Szécsi Ilona

S. P. Office Kft.
Irtekis Kft.

 
Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek

Passzívház

Áttekintés a passzívházakról

Tartalom

Áttekintés

A passzívház fogalma nem egy ködös, széleskörűen és szabadon értelmezhető kifejezés, hanem egy jól körülhatárolt, egzakt, mérhető értékeknek megfelelő épülettípust, építési módot takar. Épületfizikusok, mérnökök és építészek elméleti munkáján és gyakorlati tapasztalatain alapul.

Mi is az a passzívház?

A passzívház egy olyan épület, melyben a kellemes belső klíma -mind nyáron, mind pedig télen- külön fűtési és hűtési rendszer nélkül biztosítható.

Ez annak köszönhető, hogy a passzívház extrém jó hőszigeteléssel rendelkezik, mind a falak, az aljzat és a tető, mind pedig a nyílászárok tekintetében. Ezáltal a passzívház hővesztesége csak töredékét teszi ki egy hagyományos házénak. A hőveszteségek minimalizálása érdekében a kiváló hőszigetelés alkalmazása mellett különös figyelem esik a hőhídmentes és légtömör szerkezet kialakítására, valamint a ház energiaháztartásának figyelembevételére már az építészeti tervezés során.

A szellőztetés egy passzívházban mindig kontrollált módon, hővisszanyerővel ellátott légkomfort szellőztető berendezéssel történik. Így egyrészről folyamatosan biztosított a kiváló levegőminőség a lakáson belül, másfelől a szellőztetési hőveszteség is a töredékére csökkenthető.

A passzívházban fellépő összes hőveszteség olyan minimális, hogy annak pótlásához nincs szükség külön fűtési rendszer kiépítésére, a fűtés jelentős részét a házban jelenlévő passzív energiaforrások biztosítják. Legfőbb passzív energiaforrás az ablakokon keresztül beérkező napfény, valamint a gépek és a bentlakók által leadott hő. Ezek a passzív energiaforrások -kombinálva a házból eltávozó, elhasznált levegőből visszanyert hőenergiával- képesek lefedni egy passzívház szinte teljes fűtési energiaszükségletét. Plusz hőt az egyébként is jelenlévő szellőztető rendszeren keresztül lehet bevinni.

Egy passzívház fűtési energiaszükséglete 80-90 %-kal kevesebb, mint egy hagyományos házé és 60-75 %-kal kevesebb, mint egy alacsony energiaszintű házé. Egyetlen passzívház évente tonnás nagyságrenddel kevesebb széndioxid-kibocsátást okoz, mint egy hagyományos ház. 2008 végéig mintegy 16.000 passzívház épült világszerte, egyre több régió támogatja aktívan a passzívház szabvány alkalmazását.

A gondolatmenet, ami elvezetett a passzívházhoz

A passzívház elmélet megalkotói a következő gondolatmenetet követve jutottak el magáig a passzívházig:

  1. A modern épületek jól szigeteltek és kellően légtömörek, hogy minél kevesebb energiát veszítsenek.
  2. Ennek folytán, higiéniai szempontból, szükséges folyamatos szellőztetést biztosítani bennük. A szellőztetés során fellépő hőveszteséget azonban szintén minimalizálni kell. A folyamatos, de csak minimális hőveszteséget okozó szellőztetés csak hővisszanyerővel ellátott gépi szellőztetés alkalmazása mellett lehetséges.
  3. Felvetődött a kérdés, hogy mennyi hőenergiát lehet bevinni az épületbe, az amúgy is rendelkezésre álló szellőztető rendszeren keresztül?
    A számítások azt mutatták (részleteket lásd itt), hogy négyzetméterenként 10 W-ot. Ez a hőterhelés Közép-Európában 15 kWh/m2év fajlagos hőszükségletnek felel meg.
  4. A következő kérdés az volt, hogy hogyan lehet elérni azt, hogy egy épület ilyen alacsony fajlagos hőszükséglettel rendelkezzen?
    A fajlagos hőszükséglet az épület energetikai nyereségeinek és veszteségeinek összegéből adódik, ezért az egyes összetevőire, pl. a termikus burkot alkotó egyes épületelemek hőszigetelő-képességére nem lehet egzakt határértéket meghatározni, mert az minden adott esetben függ a többi paramétertől. Ha egy épületnek kompakt a formája (azaz relatív kicsi a lehűlő felületének a mérete) és jó a tájolása (azaz relatív nagy a szoláris nyeresége), akkor az épületelemek kevésbé szigorúbb U-értéke mellett teljesítheti a passzívházakra vonatkozó fajlagos hőszügségleti elvárást (a 15 kWh/m2évet nem meghaladó értéket). Ezért a termikus burkot határoló épületelemek hőszigetelő-képességére külön előírás nincs a passzívház szabványban.
    • Ettől függetlenül a tapasztalat azt mutatja, hogy az opak, azaz nem fényáteresztő épületelemek esetében (mind az aljzat, homlokzat, födém vagy tető figyelembevételénél) 0,15 W/m2K U-érték fölött meglehetősen nehéz elérni a passzívház szintet. Családi házaknál ez az érték, az általában kedvezőtlenebb felszín/térfogat-arány miatt, közelebb áll a 0,10 W/m2K értékhez, nem egyszer alul is múlja azt.
    • Ablakok esetében a passzívház szabvány nem energetikai előírást, hanem egy, a kellemes lakókomfortot biztosító ajánlást tesz (ezt szokták komfortkritériumnak is nevezni), miszerint az ablak U-értéke beépítés után ne haladja meg a 0,85 W/m2K értéket. Ilyen U-érték mellett ugyanis téli hidegben az ablak belső felületének a hőmérséklete még nem lesz annyival hidegebb, hogy ennek hatására légáramlás induljon el, huzatérzet alakuljon ki. (Az ablakbeépítés általában ront az ablak U-értékén, ezért azon ablakok kapják meg a Passzívház Intézet passzívházba-alkalmas komponens minősítést, melyek Uw-értéke nem haladja meg a 0,80 W/m2K értéket)
    • Egyedül a légtömörségre van kikötés, miszerint az 50 Pa nyomáskülönbségnél mért légtömörség (n50) nem lehet magasabb 0,6 1/h értéknél. Ezen paraméter passzívház-kritériumként történő deklarálásának van elméleti és gyakorlati háttere is. A nem elégséges légtömörség az energetikai veszteségeken túl állagmegőrzési és higiéniai problémákat is felvet, ill. egyszerűen mérhető és jó indikátornak is minősült az építés minőségére vonatkozóan is.
  5. A passzívház elmélet megalkotói úgy gondolták, hogy ha egy épület ilyen zseniálisan alacsony fűtési hőszükséglettel rendelkezik, akkor az egyéb bevitt energia összértéke is maradjon minél alacsonyabb, és előírták, hogy az épület összenergia-fogyasztása primerenergiában számolva ne haladja meg a 120 kWh/m2év értéket.

Összegezve ezek alapján egy épület akkor kapja meg a passzívház minősítést, ha

  • fűtési hőszüksélete <= 15 kWh/m2év,
  • légtömörsége (n50) <= 0,6 1/h és
  • összes primerenergia-felhasználása <= 120 kWh/m2év.

Ugyan a passzívház azon a feltevésen alapult, hogy a szükséges, minimális hő a szellőztető rendszeren keresztül, légfűtéssel kerül bevitelre az épületbe, ez azonban nem szerepel kritériumként. A kritérium pusztán csak az, hogy a hőszükséglet nem haladhatja meg a 15 kWh/m2év értéket. Bevitelének módja nem kötött, történhet klasszikusan légfűtéssel, felületfűtéssel vagy ezek kombinációjával is.

A passzívház definíciója

A passzívház funkcionális definíciója az előbb említettek alapján már valószínűleg mindenki számára világos:

"A passzívház egy olyan épület, melyben a termikus komfortérzet (ISO 7730) egyedül azon friss levegő-térfogatáram utánfűtésével vagy utánhűtésével biztosítható, mely a kielégítő levegőminőség eléréséhez (DIN 1946) szükséges - további egyéb levegő felhasználása nélkül."

Fontos apróságok a definícióban, hogy higiéniai szempontból csak friss levegő bejuttatásával számol, az épületből elszívott levegő visszakeringtetésével nem , ill. annak hangsúlyozása, hogy a légcsere mennyiségét a higiéniai szükséglet határozza meg, még véletlenül sem az esetleges fűtési igény.

  • A szellőztetést a higiéniai szükségletre kell méretezni, ami fejenként durván 30 m3/h légcserét kíván meg.
  • A légfűtésnél használt levegő hőmérsékletét nem lehet nagyon 50 °C fölé emelni, különben porbesülés jön létre.
(A különböző energiahordozók összehasonlítására két eljárás áll rendelkezésre, a széndioxid-egyenértékre, vagy a primerenergiára történő átszámítás. A különböző intézetek ugyanazon energiahordozóra vonatkozó CO2-egyenértéke túl nagy szórást mutatott, ezért a Passzívház Intézet primerenergiában határozta meg az épület összenergia-felhasználásának felső korlátját.)

Aktív ház

Az "aktív ház" kifejezés használata sokkalinkább sorolható a marketing eszköztárába, mintsem az épületenergetikáéba, jóllehet azt a képzetet sugallhatja, mintha fogalmilag köze lenne a passzívházhoz, akár annak lenne a továbbfejlesztése.

A passzívházat azért nevezték el passzívháznak, mert főként "passzív" -azaz egyébként is rendelkezésre álló- energiaforrások (napfény, belső hőnyereség) fűtik.

Ha az "aktív ház" analóg fogalom lenne, akkor azt logikusan főként "aktív" -azaz kifejezetten a fűtés céljára az épületbe juttatott- energiaforrások (elektromos áram, gáz, olaj, szén) fűtenék, amire azonban nyilván senki sem lenne túl büszke.

Az "aktív ház" kifejezés leggyakrabban arra vonatkozik, hogy a ház több energiát termel, mint amennyit használ. Ezt el lehet érni egy passzívháznál, pl. relatív kevés napelem alkalmaza mellett, de ugyanúgy egy hagyományos házzal is, amihez azonban már relatív nagy gépészeti ráfordítás szükséges. (Ha úgy tetszik az ország legaktívabb háza a paksi atomerőmű.)

Az energiatermelésnél a fenntarthatóság szempontjából nem az meghatározó, hogy maga a ház termeli-e közvetlenül meg az energiát vagy kívülről kerül az betáplálásra, hanem sokkalinkább, hogy az energiatermelés forrása megújuló-e avagy sem. További kérdés, hogy az energiatermelő eszközök előállításához mennyi energiát kell felhasználni. Lehet, hogy pl. egy családi házas terület esetében jobban megéri 1 szélerőmű felállítása, mint házanként 1-1 napelem installálása.

Egy épület energiaellátásának tervezésekor a helyes megközelítés először magának az energiaigénynek egy minimum szintre történő leszorítása (ld. passzívház), majd ennek a minimális energiaigénynek a kielégítése, lehetőleg megújuló energiaforrásokkal.

Passzívház összetevői

Hőszigetelés

A passzívház szabványban csak energetikai előírás szerepel, a felhasznált anyagok szempontjából semmiféle megkötés sincs. Lehet nehéz- vagy könnyűszerkezetes, szintetikus vagy természetes, hagyományos vagy modern.

A teherhordó szerkezet így lehet tégla, pórusbeton, vasbeton, fa, stb. Kizárólag ezen teherhordó szerkezetekkel a passzívház szintű hőszigetelést általában csak aránytalanul nagy vastagsággal lehetne elérni (tömör fából pl. durván 1 méter vastag falra lenne szükség a megfelelő U-érték teljesítéséhez), ezért érdemes a teherhordó szerkezet vastagságát a statikai szükség szerint méretezni és kifejezetten hőszigetelő anyaggal kombinálni.

A talajjal érintkező épületszerkezetek szigetelése leginkább extrudált polisztirollal (XPS) történik, aminek az alternatívája a hazánkba még kevésbé elterjedt üveghab. XPS-ből durván 25 cm, üveghabból 50-60 cm rétegvastagság szükséges a passzívház minőség eléréséhez.

A külső falak és a tető hőszigetelésekor az általános szigetelőanyagok esetében, úgy mint polisztirol (fehér EPS), ásványgyapot (kőzet-, vagy üveggyapot), ill. fújható cellulóz szigetelés mintegy 30 cm rétegvastagság szükséges. Relatív új a piacon a grafit tartalmú polisztirol (szürke EPS) szigetelőanyag, amelyből már durván 24 cm elegendő lehet. A következő szigetelési fokozatot a poliuretán (PU) alapú szigetelések jelentik, melyek ca. 20 cm vastagságban már teljesítik a passzívház szintű követelményeket. A szigetelés csúcsát a vákuum-panel szigetelések alkotják, melyekből a 6 cm vastag panelek is már magukban 0,13-as U-értékkel rendelkeznek. A szükséges szigetelésvastagság pontos értékét minden épületnél a PHPP-számítás elvégzésekor lehet egzaktul megállapítani.

Részletes passzívház rétegrendek találhatók a "Passzívház csomópontok felhasználóknak" című kiadványban, érdeklődni a www.passzivhaz-akademia.hu cím alatt lehet.

Hőhídmentes kialakítás

A passzívházban alapvető fontosságú a hőveszteségek minimalizálása. Erről elsődlegesen a ház fűtött épületrészének külvilággal érintkező felülete, az ún. termikus burok hőszigetelő rétege gondoskodik. A hőszigetelő réteg megfelelő vastagsággal kell rendelkezzen, összefüggőnek kell lennie és nem tartalmazhat számottevő hőhidat.

Milyen problémát okoz a hőhíd?

A hőhidak helyén, az épületelem belső felületén, a felületi hőmérséklet megváltozik. Ez jellemzően a hideg évszakban okoz problémát, amikor az épületelem hőmérséklete a harmatpont alá kerülhet, ami párakicsapódást, és ezáltal penészképződést vonhat maga után.

A hőhidak az épületkárosodás mellett jelentős hőveszteséget is okozhatnak. Több tanulmány is számot adott már arról, hogy a hőhidak okozta hőveszteség nem egyszer eléri a 14 kWh/m2év értéket is. A hőhídhatás minimalizálása ezért döntő fontosságú egy passzívház építésénél.

A hőhídak figyelembevétele

Passzívházak energetikai tervezésekor elterjedt eljárásmód a „hőhídmentes tervezés” elvének a követése. Akkor alkalmazható ez az elv, ha biztosított, hogy a határoló felületek hővesztesége –külső méretekkel számolva- nem több, mint a szerkezet összes hővesztesége. Ez esetben nem kell külön figyelembe venni a hőhidak hatását.

Ez persze nem azt jelenti, hogy semmiféle hőhíd ne lenne jelen az épületben. Ezen elv figyelembe veszi az ismert, tervezhető hőhidakat és enged némi ráhagyást a minimális mértékű vonalmenti hőhidak számára is.

A tervezhető hőhídhatás az egyes szerkezeti elemek U-értékénél kerül figyelembevételre. Ez történik például a vákuumpanel szigetelésnél, ahol a beépítéskor óhatatlanul keletkező vonalmenti hőhíd miatt, a laborban mért 0,005-ös lambda-érték helyett 0,008-cal kell tervezni.

A termikus burok felületének megadása hőhídmentes tervezésnél a külső méretek alapján történik. Ez az eljárásmód az épület éleinél a biztonság javára téved, azaz negatív hőhidakat (ún. geometria hőhidakat, negatív pszi-értékkel) eredményez. Az így képzett tartalék, bizonyos szintig képes ellensúlyozni az esetleg jelenlévő vonalmenti hőhidak hatását. A tapasztalatok azt mutatták, hogy egy átlagos geometriájú épületnél a hőhídmentesség kritériuma még elégségesen teljesül, ha egy vonalmenti hőhíd pszi-értéke sem haladja meg a 0,01 W/(mK) értéket.

Gyakorlati példa

Legideálisabb, mikor a hőszigetelés megszakítás nélkül, anyagfolytonosan körbeveszi az épületet. Ez azonban nem minden körülmény között biztosítható. Jellemző példa erre az esetre egy hagyományos szerkezetű családi ház, nem fűtött pincével. A termikus burok alsó határa a külső tartófalon halad át. Ezen a helyen hagyományos szigetelőanyag nem használható, a pince hideg falát azonban termikusan el kell választani a fűtött épületburok fölötte elhelyezkedő külső falától. A megoldás a kérdéses helyen egy sor pórusbeton alkalmazása. A 20 cm magas pórusbeton U-értéke 0,58 W/(m2K), ami nem vetekszik a termikus burok mellette fekvő 0,15 W/(m2K) alatti értékével, az általa okozott hőhíd pszi-értéke azonban kisebb, mint 0,01 W/(mK), ezért összességében elhanyagolható.

Egyéb hőhídveszélyes épületrészek

Külső falon áthatoló betonfödém, például terasz vagy erkély kialakításakor. Passzívházaknál az erkély legtöbbször lábakon áll és csak pontszerűen kerül hozzáillesztésre a házhoz. Célszerű lenne felülvizsgálni azt a sok helyütt alkalmazott építésjogi előírást, miszerint a lábakon álló erkély beépített területnek számít. Biztosan lehetne olyatén módon változtatni ezen az előíráson, hogy a kívánt cél megmaradjon, de ne ösztönözze az embereket energiafaló hűtőbordák építésére.

Az ablakbeépítést körültekintően kell elvégezni. Az ablakot jellemzően nem a fal síkjába, hanem a falból kilógatva, a szigetelés síkjába kell beépíteni. Típustól függően szükség lehet a keret egy részére rászigetelni.

A redőnytok beépítése szintén kritikus pont. A kívülről szigetelt redőnytok sok hőt veszít a tok nyílásán át, ennél jobb megoldás a belülről szigetelt tok.

Légtömörség

A passzívház elvárt légtömörsége ötször jobb, mint a hagyományos házé. Ez is mutatja, hogy az energiahatékony és a maga számára magas komfortszintet kitűző tervező nagy jelentőséget kell tulajdonítson ennek a területnek.

Talán meglepően hangzik, de a légtömörség kérdése elsőrendűen nem energetikai, hanem állagmegőrzési kérdés. A nem megfelelő légtömörségi érték esetén, télen, a külső környezethez képest a relatív sok nedvességet tartalmazó meleg levegő egy része a réseken keresztül lassan eltávozik a fűtött épületből. Útja során, amely a falszerkezeten és a szigetelőanyag résein keresztül vezet, hőmérséklete egyre csökken és egyre kevesebb nedvességet képes megtartani. Egy része kikondenzálódik, nedvesítve magát a falszerkezetet.

A stuttgarti Institut für Bauphysik mérése alapján +20 °C-os beltéri, -10 °C-os kültéri hőmérséklet és 20 Pa nyomáskülönbség esetén, ami kettes, hármas szélerősségnek felel meg, 1 mm-es rés méterenként 800 g kondenzvíz kiválását okozta az épületszerkezet belsejében. Összehasonlításképp egy 2,3 m sd-értékű párafékező fólia 5 g nedvesség diffúzióját engedi csak át. Ez 1.600-szoros különbség. Ezen adatok alapján minden épülettípusnál -nem csak a passzívházak esetében- törekedni kell a minél jobb légtömörségi érték elérésére.

Hőveszteség

A réseken keresztül távozó levegő következtében kialakuló hőveszteség két okból is lehetséges. Egyrészt meleg levegő formájában közvetlenül hő hagyja el a fűtött épületburkot, másrészt az előbb említett, az épületszerkezeten belül történő kondenzvíz-keletkezés rontja az egyes szigetelőanyagok hőszigetelő képességét. A fent említett intézet a nedvesség kiválásának mértéke mellett a hőszigetelési képesség romlásának mértékét is megvizsgálta. A vizsgálat során az 1x1 méteres szálas szigetelőanyagot tartalmazó résmentes épületszerkezetet és 1 méter hosszú, 1 milliméter széles réssel a belső oldalon vettek figyelembe. A szerkezet U-értéke egyik esetben 0,30 W/m2K, a másikban pedig 1,44 W/m2K volt, azaz a hőszigetelő képesség majd az ötödére csökkent.

Légmozgás

Energetikailag -mivel egy passzívházban a szellőztetés mindig hővisszanyeréssel együtt történik- kevésbé légtömör épületnek nagyobb a szellőztetési hővesztesége, hiszen a hővisszanyerő csak azt a levegőt képes hasznosítani, amely rajta keresztül áramlik. A nem megfelelő légtömörség emellett a szellőztetés elvi stratégiáját is alááshatja. A modern megoldásokra ugyanis az átöblítéses rendszer a jellemző. Azaz, bizonyos helyiségekbe (például nagyszoba) csak befújás, más helyiségekből (például WC) pedig csak elszívás történik, az előszoba meg úgynevezett átáramlási tartomány, közvetlen légmozgatás nélkül. Nem elégséges légtömörség esetén -kontrollálatlan légáramok miatt- áramlási rövidzárak keletkezhetnek, amelyek meggátolhatják a lakás légátöblítésének tervezett lefolyását.

Bizonyítási eljárás

Az épület légtömörségének mérését egzakt módon, az úgynevezett Blower-Door teszt segítségével lehet elvégezni. A külső nyílászáróba légtömör keretet helyeznek ventillátorral, amit összekötnek egy nyomáskülönbség-mérővel és egy számítógéppel. A rendszer méri, hogy 50 Pa nyomáskülönbség mellett, az épület légtérfogatához viszonyítva mennyi levegő "szökik meg".

A résráta (n50) hagyományos háznál 3,0 h-1, szellőztető rendszer mellett 1,5 h-1, passzívházban pedig 0,6 h-1 értéket nem haladhatja meg. Ezek Magyarországon ma még csak irányértékek, a törvényi szabályozás még nem írja elő követelményként. Minden építtetőnek javasolt, hogy az elvárt légtömörségi értéket a kivitelezővel szerződésben rögzítse, majd méréssel bizonyítsa.

Légtömörséget épülő ház esetében legalább kétszer érdemes mérni. Egyszer szerkezetkész állapotban, amikor még nagyobb költségek nélkül lehet javítani, egyszer pedig az átadás előtt.

Passzívház nyílászárók

Egy ablak energiahatékonyságát két tényező kombinációja határozza meg, a transzmissziós hővesztesége és az általa elért szoláris nyereség. Az előbbit az Uw-értéke, az utóbbit pedig a g-értéke számszerűsíti. A ma még elérhető árú nyílászárók élvonalát a passzívház-ablakok alkotják, ahol az Uw-érték ≤ 0,8 W/m2K, a g-érték pedig ≥ 50 % kell legyen. Ilyen ablakokat 3-rétegű üvegezéssel, nemesgáz töltéssel és szigetelt tokkal lehet elérni. Egyre több fogyasztó keres ma már 3-rétegű ablakot, ahol hozzá kell tenni, nincs egyszerű dolga. A reklámok sokszor nem az ablak pontos fizikai paramétereiről szólnak, hanem pl. arról, hogy hány kamrás, illetőleg ha az U-érték megemlítésre kerül, abból sokszor nem derül ki egyértelműen, hogy az üveg (Ug), a keret (Uf) vagy az igazából érdekes összesített U-értékről (Uw) van-e szó. A ma talán legnagyobb számban eladott "1,1-es" ablaknál általában az üveg 1,1-es, a keret általában definiálatlan, de tendenciájában ennél sokkal rosszabb, így lehet, hogy az ablak Uw-értéke csak 1,4 vagy akár 1,6. Arról nem is beszélve, hogy az üveg g-értékét (mely azt határozza meg, hogy az üveg a rá eső fény hány százalékát engedi át) csak elvétve említik. Ezt különösen az extrém jó U-értéket kínáló ablakoknál érdemes megnézni, mert egy esetlegesen rossz -azaz 50 % alatti- g-érték esetén az ember elveszítheti a réven azt, amit megnyert a vámon.

Passzívház nyílászárók előnye

Az energiahatékony, főként a passzívház nyílászárók legnagyobb előnye a komfortszint érezhető megemelésében rejlik, az csak inkább hab a tortán, hogy szép lassan még vissza is fizetik az árukat. A beépítés után Uw,eff ≤ 0,85 W/m2K-t elérő ablak alá fűtőtestet sem szükséges beépíteni, mert felületi hőmérséklete a legnagyobb hideg esetén is csak mintegy 3-4 °C-kal lesz hűvösebb a szoba átlaghőmérsékleténél, így nincs érezhető hidegsugárzása, és légmozgás sem indul el ezen csekély hőmérsékletkülönbség hatására. Szintén pozitív mellékhatás, hogy a 3-rétegű ablakok zajgátlása is jobb, a 2-rétegűeknél.

Az árkülönbözet -a gyártási darabszámok emelkedésével- ugyan évről évre csökken, de 50 %-os többletköltséget érdemes bekalkulálni. Ezt részint lehet avval kompenzálni, ha nem mindenhova bukó-nyíló, hanem fixablak kerül beépítésre, azok ára ugyanis lényegesen alacsonyabb.

Passzívház nyílászárók beépítése

A nyílászárók beépítése legalább olyan fontos, mint a megfelelő nyílászáró kiválasztása. Amire különösen oda kell figyelni: a légtömörség biztosítása és a hőhídmentes beépítés. Tipikus légtömör beépítésnél légtömör szalag kerül a tok külső részére, majd behelyezés és pur-habbal történő esetleges réskitöltés után a légtömör szalag szoba felé túlnyúló részét a bélésfalhoz kell ragasztani és utána bevakolni. A pur-hab egyedüli használata nem elégséges. A hőhídhatás elkerülése miatt az ablakot nem a bélésfal, hanem a szigetelés síkjába "kilógatva" kell elhelyezni és a szigeteléssel lehetőleg rátakarni. Egy profi építész nem csak a nyílászárók helyét, hanem beépítésük csomóponti rajzát, illetve a légtömör burok kialakítását is megtervezi. Ezt a munkát érdemes megfizetni.

Egy nyílászáró tokjának esetlegesen rossz Uf-értékét lehet avval ellensúlyozni, hogy a homlokzati szigetelés rátakar. Ezt először kényszermegoldásként alkalmazták, azon ablakok esetében, ahol a tok külső borítása alumínium, nem is éri el a megfelelő hatást. Újonnan, kifejezetten ezen beépítési módhoz készültek olyan nyílászárók, melyek Uf-értéke ugyan csak 1,0 körüli, viszont felkészültek a rátakarás fogadására, Uw-értékük rosszabb, mint 0,8, de beépítés után mégiscsak elérik az Uw, eff ≤ 0,85-ös komfortkritériumot. Ez vékonyabb tokozatú és ezáltal olcsóbb nyílászárókhoz vezetett. Az üvegek területén mind az Ug-érték csökkentésével, mind a g-érték növelésével kapcsolatban folynak fejlesztések. Az oldalra nyíló tolóablakok légtömörség szempontjából, valamint a tetőablakok a beépítés szempontjából jelenleg még rosszabb paraméterekkel rendelkeznek, itt is történnek erőfeszítések a hátrány ledolgozására.

Passzívház gépészet

A passzívház központi gépészeti egysége egy légkomfort szellőztető berendezésen alapul. Ez logikusan következik definíciójából, miszerint egy passzívház fűtése –és hűtése- alapvetően a szellőztetésen keresztül történik. Ezen rendszerek evolúciója a következő lépcsőfokokon haladt keresztül.

Hővisszanyerős szellőztető berendezés

Kiindulást a hővisszanyerős szellőztető berendezés jelentette. A szellőztetés egyaránt szolgál komfort és energetikai célokat. A légkomfort szellőztető rendszer folyamatos levegőcserét biztosít a lakóterében. Azokban a helyiségekben, ahol tiszta levegőre van szükség (hálószoba, gyerekszoba, nappali, dolgozószoba) légbefúvást, a terhelt levegőjű helyiségekből (konyha, fürdőszoba, WC) pedig légelszívást végez. A beérkező levegő egy filteren keresztül jut a lakásba, mely a por és a pollenek nagy részét kiszűri, ily módon tisztább levegőt enged be, mintha az ember kinyitná az ablakot. A folyamatos légcsere szabályozza a relatív nedvességtartalom szintjét, megszünteti a párakicsapódást, megakadályozza a penészedést. Emellett a rendszer közel hússzor annyi energiát termel, mint amennyi üzemeltetéséhez szükséges! A kifújt levegőben lévő hőenergia nagy részét (mintegy 90%-át!) -egy keresztáramú, ellenáramú vagy rotációs hőcserélő segítségével- átadja a beszívott friss levegőnek. A 0°C-os friss levegőt például a lakótérből elszívott 20 °C-os levegő 18 °C-osra előmelegíti, miközben a kifújt levegő hőmérséklete lecsökken 12 °C körülire. Ez a rendkívül hatékony hővisszanyerés jelentősen csökkenti a szellőztetési hőveszteséget, azonban teljes egészében még nem fedi le egy passzívház szükséges fűtési energiaszükségletet. A befújt levegőt ezért a hővisszanyerés után kezdetben kevésbé energiahatékony módon, elektromos úton vagy vizes kaloriferrel melegítették tovább.

Szellőztetés integrált légfűtéssel

Következő lépés az volt, hogy a gyártók a hőcserélő után beépítettek egy levegő-hőszivattyút is, mely a távozó levegőtől további energiát vont el, mely energiával tovább fűtötték a befúvandó levegőt. A hőcserélőből távozó 12 °C-os levegő hőmérsékletét a hőszivattyú 0 °C alá csökkenti, s az így nyert hőenergiával 40-50 °C-ra felfűti a befúvó ágon az előbbi példában 18 °C-ra előmelegített friss levegőt.

Passzívház kompakt készülék

Harmadik lépésként sikerült elérni azt, hogy a már említett levegő-hőszivattyú annyi energiát nyerjen a távozó levegőtől, amivel még a használati melegvizet is fel lehet fűteni. A kompakt készülékek ezen családja egy 200-300 literes bojlert tart melegen csak a levegőből kinyert energiával. Ez a berendezés egymaga megoldja egy passzívház szellőztetését, fűtését és használati melegvíz-előállítását is. A rendszer éves energiafelhasználása ezen funkciókra -4 személyt és 120 m2 lakóteret alapul véve- nem éri el a 2.000 kWh-t. Az első piacképes passzívház kompakt készüléket Christof Drexel fejlesztette ki 1996-97-ben.

Kompakt készülék padlófűtéssel

Negyedik lépésben a gyártók lehetővé tették ezen technológia felhasználását a passzívháznál magasabb energiaszükségletű épületek számára is. Ezt úgy érték el, hogy a berendezésbe integráltak egy folyadék-talaj hőszivattyút, mely a szükséges többletenergiát szolgáltatja, és amivel pl. padló- vagy falfűtést lehet kiegészítőfűtésként üzemeltetni. Passzívházaknál akkor használják ezt a megoldást, mikor a fűtést függetleníteni kívánják a légcsere mértékétől, pl. amikor kevés személy lakik egy relatív nagy házban. Ekkor a személyek alapján indokolt légcsereszám nem mindig elegendő a ház levegő által történő kifűtéséhez.

A passzívház kompakt készülék térnyerése -Ausztriában a passzívházak mintegy 60 %-ában kompaktkészülék üzemel- arra vezethető vissza, hogy minimális a helyigényük, kiépítési- és szervizköltségük, s emellett akár 80 %-kal alacsonyabb a fogyasztásuk, mint a több komponensből felépített megoldásoknak.

Felújítás passzívház komponensekkel

A passzívház szabvány alapján felújított épületekben kellemesebb lesz élni: a komfortszint és a levegő minősége is javul. Az ablakok és a külső falak felületi hőmérséklete a felújítás után a sarkoknál is olyan meleg marad, hogy nem képződik páralecsapódás. A szellőztető berendezés folyamatosan gondoskodik a friss levegőről. A gombaképződés veszélye így szinte kizárt. A már jól bevált passzívházkomponensek beépítésével a meglévő épületek hőszükséglete 10 - 30 kWh/(m2év) értékre szorítható vissza, ami akár 90 %-os megtakarítást is jelenthet.

Az épületburok hőszigetelése

Általában a felújítás esetében a legjobb az ár-érték arány. Az itt elkerülhetetlen hőhidak területén is nagy biztonsággal megszabadulhatunk a párakicsapódástól és a gombáktól, ha a külső fal minimális szigetelésvastagsága mindenhol eléri legalább a 14 cm-t. 30 cm-ig a szigetelőanyag egy rétegben a falra ragasztható és dűbelekkel rögzíthető. Érdemes minél vastagabb szigetelőanyagot beépíteni, mert a vastagság növelése hőtanilag jelentős változást hoz, míg az általa okozott többletköltség arányaiban nem jelentős, hisz a járulékos költségek nagy részét, mint pl. vakolás, felállványozás nem vagy csak alig érinti.

Pincefödém

A pincefödém esetében a szigetelés felragasztása vagy dűbelezése alulról a legegyszerűbb. A gyakran alacsony pincemagasság azonban megnehezítheti a szükséges vastagságú szigetelőanyag elhelyezése. A földszint felújításánál a szigetelőanyagot, részben vagy egészben akár az aljzatra is tehetjük.

Tető

Ha a tető szarufái nem lennének elég vastagok, és ezáltal nem férne elegendő szigetelés közéjük, azok oldalirányban meghosszabbíthatók. A cserepek alatt a tetőszerkezetet diffúziónyitottan és széltömören kell kivitelezni. A tető belső oldalán, a szigetelés alá egy párafékező és légtömör fólia kerül, ami felülről is elhelyezhető. Hidegtetőnél (nem kiépített tetőnél) a felső szint tetőfödémét kell megfelelő szigeteléssel ellátni és légtömören kialakítani.

Hőhíd-optimalizálás

Sok szerkezeti és geometriai hőhíd tompítható megfelelő vastagságú szigetelőanyag használatával. A hőhidak körbeszigetelése azonban nem minden csomópontnál megoldható. Például egy fűtetlen pince mennyezetének a szigetelése és a külső tartófal külső oldali szigetelése a külső fal vonalában megszakításra kerül, ezt a hőhidat el kell fogadjuk. A hőáram útját a pince oldalfalának részleges szigetelésével azonban megnövelhetjük és ezáltal a hőhíd hatását csökkenthetjük.

Légtömörség

A szükséges légtömörség felülvizsgálatához egy ún. Blower-Door-tesztet kell elvégezni. Egy, a bejárati ajtó tokjába épített ventillátor 50 Pascal túlnyomást, ill. alulnyomást hoz létre az épületben. A levegő mért térfogatárama, mely átjut az épület résein keresztül, nem lehet több óránként, mint az épület térfogatának a háromszorosa (3,0 1/h). A meglévő épületekben ez az érték általában ennek a többszöröse. Szellőztető berendezéssel ellátott épületeknél, ahol kellően alacsony ez a mért érték, pl. 0,6 l/h, ott a hővisszanyerős szellőztető berendezés hatásfoka magasabb, és az épület hővesztesége, és ezáltal energiafelhasználása alacsonyabb. Meglévő épület felújításánál ezért meg kell tervezni a körbefutó, megszakítás nélküli légtömör burkot is, amely egyben a huzat jelenségét is megszűnteti.

Ablakok

Az 1995 előtt épült épületekben kapcsolt gerébtokos ablakkal, egyesített szárnyú ablakkal, 2-rétegű hőszigetelt üvegezésű ablakkal lehet találkozni. Az 1995-ös hővédelmi rendelkezés (Németország) után a hővédő üvegezéssel ellátott ablakok, kb. Ug = 1,5 W/m2K értékkel váltak általánossá. A szigetelés síkjába beépített, háromrétegű üvegezéssel és szigetelt tokkal ellátott passzívház ablakok a fent említett ablakokhoz képest 70 %-kal, ill. 45 %-kal csökkentik a hőveszteséget. Az üvegtábla és a tok belső oldalának magasabb hőmérséklete magasabb komfortérzetet is biztosít.

Szellőztetés

Az energiafelhasználás egy hővisszanyerős szellőztető berendezés használatával jelentősen csökkenthető. A szellőztető berendezéseket elhelyezhetjük egy mellékhelyiségben, a konyhában vagy a fürdőszobában is. A készülékek rövid csővezetékeken, az előszoba falán keresztül, távbefúvók segítségével, folyamatosan friss levegővel látják el a helyiségeket.

Itt a passzívházakkal kapcsolatban feltett leggyakoribb kérdésekre kaphat feleletet.

Ki lehet nyitni egy passzívházban az ablakot?

Igen, természetesen. Nyáron az ablakon keresztül szellőzik a lakás. Télen pedig általában nincs is rá szüksége, hogy ablakot nyisson, mert a szellőztető berendezés folyamatosan gondoskodik a házban a friss levegő utánpótlásáról.

Nem nagyon drága egy ilyen épület?

Egy passzív családi ház többletköltsége a tapasztalatok alapján 5 – 15 % . A havi megterhelés, azaz a törlesztő részletek és az energiaköltségek összege, az állami támogatás és az alacsony energiafelhasználás következtében viszont már alacsonyabb lehet, mint egy hagyományos épületnél.

Nem lesz egy ilyen épület elviselhetetlenül meleg nyáron?

A nyári hőmérséklet a benapozott ablakok árnyékolásától és az éjszakai, ablakon keresztüli szellőztetéstől függ. Ebben a passzívház sem különbözik a legtöbb épülettől – azzal a kellemes különbséggel, hogy a talajhőcserélővel rendelkező szellőztető berendezéssel további hűtést lehet biztosítani.

Nem képződnek gombák túl vastag szigetelés mellett?

Ellenkezőleg: a jó szigetelés meggátolja a gombaképződést. A gombaképződés oka elsősorban a túl magas páratartalom, illetve a rosszul szigetelt fal és födém. Különösen a külső falak hidegebb részein emelkedik meg a nedvességtartalom, ami a gombaképződést előmozdítja. A passzívházban lévő szellőztető berendezés a nedvességet eltávolítja, a körbefutó szigetelés hatására pedig a falak belső felülete melegebb marad – nedvesség és gomba így már nem képződhet a falon.

Tud a fal még lélegezni, ha kívülre szigetelést teszünk?

A lélegző falak fogalma félreérthető. A levegő cserélésére ott vannak az ablakok vagy a szellőztető berendezés. A levegő nedvességének csak 2 %-a távozik a falakon keresztül, 98 %-a az ablakon és a szellőztető berendezésen keresztül hagyja el a lakást. Ezen a 2 %-on a fal hőszigetelése nem változtat semmit, mert a szigetelőanyagok nedvességáteresztők.

Lehetnek baktériumok a szellőztető berendezésben vagy rakódhat-e le benne por és kosz?

A szellőztető berendezés kizárólag a friss levegőt juttatja be a lakásba, nem a levegő visszakeringtetésén alapuló klímaberendezés, melynél a levegő nedvesítésének hatására esetleg bakteriális problémák léphetnek fel. A berendezés és a légcsatorna szűrői miatt a levegőt elosztó vezetékekben csak csekély mértékben rakódhat le szennyeződés, a biztonság kedvéért azért érdemes tisztítónyílásokat hagyni. A szűrőket rendszeresen, a szervizkönyv szerint, de legalább évente egyszer cserélni kell.

Szívesen alszom hidegben. Lehetséges ez egy passzívházban?

Elvileg egy passzívházban is lehet 2-3 °C hőmérsékletkülönbség a nappali és a hálószoba között. Az egyébként megszokott ablakon keresztüli szellőztetés miatt sokszor a hűvös levegőre asszociálunk, amikor a friss levegőre gondolunk. Egy passzívház hálószobájába folyamatosan bekerül a friss levegő. Az alvási környezet mindig kiegyenlített, nyáron éppúgy, mint télen. Vastag dunyhára már nincs szükség.

Mi a különbség a napház és a passzívház között?

A napháznál egy nagy felületű napkollektor segítségével hő kerül betáplálásra egy nagy puffertárolóba és igény szerint folyadékos hálózattal elosztásra kerül a házban. Ez még nem fedi le a teljes hőszükségletet, a maradékot gyakran egy további biomassza-fűtés biztosítja. Egy napháznál a külső burok U-értéke 0,16 és 0,18 W/m²K között van, azaz jelentősen rosszabb, mint egy passzívházé. A nagyobb fűtési hőszükségletet nagy napkollektorok részben kompenzálhatják. A napháznak nem része egy hővisszanyerős szellőztető berendezés, a helyiségekbe folyamatos betáplált friss levegő okozta komfortszint-növekedés itt nem következik be.

Az épület energiafelhasználása leginkább a lakóktól függ?

Minden épületben van a felhasználói szokásoknak befolyása a tényleges hőfelhasználásra. A számított értékektől való 50 %-os eltérés mindkét irányba lehetséges. Egy passzívházban ezáltal az energiafelhasználás pl. 15-ről 22 kWh/(m2év)-re nőhet, egy alacsony energiaszintű háznál viszont 80-ról 120 kWh/(m2év)-re. Az energiafelhasználás minimalizálásának az elve azonban mindvégig megmarad.

Ez az oldal a "Tudásbázis a fenntartható fejlődésért..." projekt keretében készült.
A projektet támogatta Izland, Liechtenstein és Norvégia, az EGT Finanszírozási Mechanizmuson és a Norvég Finanszírozási Mechanizmuson keresztül.

NFÜNorway Grants - norwegian financial mechanismeea grants - EEA Financial Mechanism - Iceland, Liechtenstein, NorwayKörnyezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium

Publikált oldal: Ezt az oldalt a FÖK munkatársai tartalmilag megfelelőnek ítélték.
Publikálás dátuma: 2009.11.21. 17:08
Készítette: Debreczy Zoltán, 2009.07.28. 21:22
Utoljára módosítva: ddekanyadm, 2009.11.21. 17:08


Creative Commons License

A fenntarthato.hu oldalainak tartalma Creative Commons Nevezd meg!-Ne add el!-úgy add tovább! 2.5 Magyarország Licenc alatt van.
Ha az itt található anyagokat ezzel ütköző módon szeretné felhasználni, lépjen velünk kapcsolatba!