Ön itt áll: Főoldal Leírások
Kapcsolodó keresések
Egyszerű keresés:
 
Olyan oldalak keresése, amelyek kapcsolódnak ahhoz amire rákattintok:  
Összetett keresés:
 
Olyan oldalak keresése, amelyek a bepipáltak közül
  Energetika
  Építészet
  Fenntartható ház
  Filozófia
  Környezetvédelem
  Norvég támogatás segítségével létrehozva/módosítva
  Ökológikus építészet
  Tájépítészet
  Várostervezés
mindegyikhez
bármelyikhez
kapcsolódnak.
 
Bejelentkezés


Elfelejtette jelszavát?
Új felhasználó?
Támogatóink

2009-ben:

Támogatta Izland, Liechtenstein és Norvégia, az EGT Finanszírozási Mechanizmuson
és a Norvég Finanszírozási Mechanizmuson keresztül.

norway grants
eea grants
NFUKvVM

2007-ben:

Környezevédelmi és Vízügyi Minisztérium

2006-ban:

Környezevédelmi és Vízügyi Minisztérium
Naplopó Kft.
Nemzeti Civil Alapprogram
Soros Alapítvány
Szakszer Kft

2005-ben:

Kardos Labor
Naplopó Kft.
Orange6 Kft.
Seeger Engeneering AG
Soros Alapítvány

2004-ben:

Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium
Naplopó Kft.
Nemzeti Civil Alapprogram
Szakszer Kft.

2003-ban:

Környezevédelmi és Vízügyi Minisztérium
Szakszer Bt.
Szécsi Ilona

S. P. Office Kft.
Irtekis Kft.

 
Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek

Fenntartható építés

Tartalom

- Épített környezet és az éghajlatváltozás

 

Fenntartható építés definiciója:
“Egészséges épített környezet létesítése és felelős fenntartása
az erőforrások hatékony kihasználásával, ökológiai elvek alapján”
(C. Kibert; CIB 1994 Tampa)

Globális környezeti problémák, ökológiai lábnyom fogalma

Ha nyitott szemmel járunk saját lakókörnyezetünkben, illetve az országban, olvassuk a nagyvilág híreit, szemmel látható a környezet változása, az emberi tevékenységek egyre nyomasztóbb környezetterhelése.

Saját lakókörnyezetben, az egész agglomerációra talán legjellemzőbb környezetterhelés a gépjármű-forgalom okozta zaj és légszennyezés, valamint az egyre nagyobb területeket érintő lakó-, ipari-, és kereskedelmi funkcióval történő beépítés. Országosan e helyi problémák mellett már érzékelhető a felszíni vizek fokozódó, időszakos, és folyamatos elszennyeződése, a vizek mennyiségének változása. A Föld egészére kevésbé lehet személyes tapasztalatunk, csak az újságok és tudományos írások információira támaszkodhatunk. Ezen források többnyire egybehangzóan állítják, hogy az erdőterületek rohamosan csökkennek, Ciprus méretű jéghegyek szakadnak le évente az Antarktiszról, Afrika legmagasabb, hófödte hegycsúcsairól dokumentálhatóan szorul vissza a hósapka, soha nem látott szélsőséges esőzések okoznak katasztrófákat a világ számos helyén, ahol ezelőtt ilyen mértékű csapadékot soha nem tapasztaltak.

Tudományos körökben, és a napi sajtó szintjén is kérdésként fogalmazódik meg, hogy ezen környezeti változások mennyire köthetők az ember tevékenységéhez, hasznosak-e az emberiségnek? A legnagyobb vita a globális felmelegedés megítélése körül folyik, mivel több érdekcsoport és nemzet úgy ítéli meg, hogy a felmelegedés nem elsősorban emberi tevékenységekhez köthető. Vitatott az a vélekedés is, hogy egyes jelenleg hideg országoknak (mint Oroszország) előnyöket biztosít-e a globális felmelegedés, mivel állandóan befagyott tengerek lesznek hajózhatók, állandóan fagyott területeken lehet mezőgazdasági illetve bányászati tevékenységet folytatni.

A Föld azonban egy évmilliárdok alatt kialakult érzékeny atmoszférával, azaz légkörrel, és ökoszisztémával, azaz élőlények közösségével rendelkezik. A földi élet kezdetén, mintegy 3,5 milliárd évvel ezelőtt teljesen más életközösségek éltek, egy teljesen más légkörben (forrás: SH altasz: Ökológia). Az akkori élőlények némelyike megkötötte a légkör szén-dioxid tartalmát, oxigént termelt, mely egyes élőlényeknek méreg volt, többek viszont létre jöhettek a megváltozott légkörben. Jelenleg az oxigén a légkörben 20,95 % arányban van jelen, ami az elmúlt 200 millió év, azaz az emlősök megjelenése óta közel változatlan. E kényes arányra jellemző, hogy amennyiben a légkör oxigéntartalma 2 %-kal nőne, a Föld erdeinek szinte összessége öngyulladással égne el (forrás: Lovelock: Gaia - a földi élet egy új nézőpontból).

A Föld hőmérséklete az elmúlt 2 millió éve közel azonos, hidegebb és melegebb időszakok csaknem szabályszerű váltakozásával. Jelenleg egy melegebb időszakot élünk, melyhez hasonló utoljára 130 ezer évvel ezelőtt volt a Homo Sapiens kialakulásának idején. Az utolsó hidegebb, jégkorszaki periódus 15 ezer éve volt és azóta a Föld hőmérséklete folyamatosan emelkedik.

A globális felmelegedés kapcsán legtöbbször a szén-dioxid légköri aránya merül fel, mely egyéb más gázokkal és a vízgőzzel együtt üvegházként a Föld légkörében tartja a Nap hőjét. A szén-dioxid légköri aránya 0,04 % alatt van, azonban folyamatosan emelkedik, az ipari forradalom óta kimutatható arányban az emberi tevékenységek következtében (forrás: Mészáros Ernő).

Úgy hiszem a földi életért nem kell aggódnunk, hiszen évmilliók, évmilliárdok óta valamiféle életnek teret mindig biztosított. Amennyiben azonban az évmilliárdok során a Föld légköréből "kivont", és a föld mélyében "tárolt" szén-dioxidot a fosszilis energiahordozók elégetésével hirtelen visszajuttatjuk a légkörbe évmilliárdokkal ezelőtti légköri összetételt idézhetünk elő, melyben nem volt és a jövőben sem lesz helye az embernek.

Az emberi tevékenységek léptékét hajlamosak vagyunk alábecsülni, azonban pár megdöbbentő adattal láttassuk a környezetalakítás és környezetterhelés léptékét:

1) Az elmúlt 50 alatt a Föld lakossága megkétszereződött.

2) Az elmúlt 25 év alatt megduplázódott az összes energia-fogyasztásunkra leginkább jellemző fosszilis energiafogyasztás.

3) Az emberiség 1996-ban annyi földet mozgatott meg, mint amennyit a világ folyói összesen.

Mindezek a tények azt mutatják, hogy az emberiség létszáma, és technikai fejlettsége nyomán olyan környezetalakító tényezővé vált, mely a Föld öko-, és atmoszférájára is hatással tud lenni, hatással van.

A környezetterhelés léptékére nagyon szemléletes módszer Matis Wackernagel és W.E Rees, által kidolgozott és publikált "Ökológiai lábnyom" értékelési módszer.

A módszer lényege, hogy sorra veszi az emberi tevékenységek és lét fenntartásához szükséges főbb tevékenységeket és megbecsüli azok előállításához szükséges terület igényét. Egy adott népesség ökológiai lábnyoma az összes lakos által fogyasztott összes termék előállításához szükséges területtel egyenlő. A vizsgálat utolsó eleme, hogy összeveti a vizsgált népesség ökológiai lábnyomát a ténylegesen rendelkezésre álló területtel, természeti erőforrásokkal.

A módszer erősen alábecsli a valós környezetterhelést, mivel csak 5 fogyasztási osztályt vizsgál (élelmiszer, lakás, közlekedés-szállítás, fogyasztási javak, szolgáltatások) és azzal a feltételezéssel él, hogy a vizsgált technológiák hosszú távon fenntarthatók.

A módszer tanulsága, ami sok egyéb fenntarthatósági számítással is egybe vág, hogy a földi népesség jelenleg a Föld újratermelődő biológiai produktivitását meghaladva, a Föld tartalékait felélve éli hétköznapjait.

A legmegdöbbentőbb számítás azonban az, hogy több előrejelzés, és várakozás szerinti gazdasági fejlődést és népességnövekedést feltételezve, a jelenlegi technológiákat használva az XXI. sz. közepe táján állandósuló népességű emberiségnek további 5-11 Földre lenne szüksége.

Mindezen tényeket és felmerülő kérdéseket összefoglalva, a tudományos, analizáló gondolkodás mellett érdemes megpróbálni analógiákkal is megérteni a Föld és az emberiség kapcsolatát. Véleményem szerint azt mondhatjuk, hogy az emberiség kamasz korszakába lépett, amikor a testi fejlődés után tudati, szellemi fejlődés szükséges, hogy megtalálja helyét az őt környező rendszerben, hogy erejét ne környezete és a Földanya rombolására, hanem építésére fordíthassa.

Fenntarthatóság és építészet kapcsolata

A környezetterhelés lehetetlenségét felismerve manapság - szerencsére - egyre többet használjuk a fenntarthatóság, a fenntartható fejlődés fogalmát - sajnos azonban - sokszor megkérdőjelezhető értelmezéssel.

 

 

A fenntartható fejlődést a következőképpen definiálták (forrás: Gyulai Iván: A fenntarthatóság fogalma és lényege, a fenntartható fejlődés):

A fenntartható fejlődés a fejlődés olyan formája, amely a jelen igényeinek kielégítése mellett nem fosztja meg a jövő generációit saját szükségleteik kielégítésének lehetőségétől.

(ENSZ – Közös jövőnk jelentés, 1987)

A fenntartható fejlődés a folyamatos szociális jobblét elérése, anélkül, hogy az ökológiai eltartó-képességet meghaladó módon növekednénk. A növekedés azt jelenti, hogy nagyobbak leszünk, a fejlődés pedig azt, hogy jobbak. (A növekedés az anyagi gyarapodás következtében előálló méretbeli változást, míg a fejlődés a nagyobb teljesítőképesség elérését jelenti.)

(Herman Daly)

A fenntarthatóság az emberiség jelen szükségleteinek kielégítése, a környezet és a természeti erőforrások jövő generációk számára történő megőrzésével egyidejűleg.

(Világ Tudományos Akadémiáinak Deklarációja, Tokió, 2000)

Ajánlott link!

A fenntartható fejlődés elősegítése érdekében több nemzetközi nyilatkozat, cselekvési terv született, és több szerződést készítettek elő, melyek közül sajnos még keveset ratifikáltak. Az elmúlt 30 év legfontosabb eseményeit az alábbiakban soroltuk fel:

 

1972

"A növekedés határai" riport.

1972

Stockholmi konferencia az emberi környezetről (UN).

1979

Berni konvenció a lakókörnyezet védelméről (Európai Bizottság).

1979

Genovai konvenció a légszennyezésről (UN).

1980

Global 2000 riport (USA).

1983

Környezet és Fejlesztési Világ Bizottság (UN).

1987

Montreáli megállapodás az ózonkárosító gázok ellen.

1987

"Közös jövőnk" (a Brundtland Bizottság és az UN közös jelentése).

1990

Green Paper a városi környezetről (EU).

1992

Riói csúcstalálkozó (UN) - Agenda 21..

1994

Európai Környezetvédelmi Ügynökség megalakulása (EU).

1995

Kyotói konferencia a globális felmelegedésről.

2000

Hágai konferencia a globális felmelegedésről.

2002

Johannesburgi világkonferencia a fenntartható fejlődésről.

 

Érezhető, hogy a fenntartható fejlődés nem pusztán környezeti probléma. Tárgyalásakor mindig három szempontot, a környezeti, a szociális és a gazdasági vonatkozásokat kell vizsgáljuk.

Hol érhető tetten a terület- és településrendezés, illetve az építőipar szerepe, felelőssége a fenntartható fejlődésben?

Megfogalmazható, megfogalmazódott a fenntartható építés definíciója, mely elsősorban a fenntartható erőforrás-használat kérdésére és egészséges épített környezet létrehozására koncentrál. Környezetterhelésünk több, mint 50 %-a ugyanis lazán vagy szorosan az épületek és a közlekedési rendszerek fenntartására, létesítésére fordítódik, és egészségünket alapvetően határozza meg, hogy milyen épületekben töltjük életünk 80-90 %-át.

Az építészek, tervezők felelősségét tovább fokozza, hogy döntéseik, terveik legalább évtizedekig, de akár évszázadokig determinálják a környezet és energiahasználatot (lakható város vagy szétterülő város közlekedési területigénye és a közlekedés energiaigénye; fűtési energiafogyasztás, stb.).

A fenntartható építés definícióját C. Kibert a CIB 1994-ben Tampában rendezett szimpóziumán a következőképp fogalmazott meg:

“Egészséges épített környezet létesítése és felelős fenntartása az erőforrások hatékony kihasználásával, ökológiai elvek alapján”

A fenntartható építés, tehát, mint a fenntartható fejlődés, a fenntarthatóság egyik ága elsősorban gazdasági és környezeti kérdésekkel foglalkozik. A fenntarthatóság szociális oldalával csak szakmai korlátain belül foglalkozik, de egy egészséges társadalom felvázolására csak a környezet létrehozása értelmében vállalkozik, annak gazdasági, társadalmi működtetésére azonban nem.

Mielőtt a fenntartható építés területén szükséges és lehetséges tennivalókat tekintenénk át, érdemes pár szóval szólni arról a fogalmak tisztázása érdekében, mit értünk környezetbarát-, környezettudatos-, energiatudatos építésen, ökoépítészeten, bioépítészeten.

A fenti fogalmak mindegyike a fenntartható építés részének tekinthető, elsősorban nem településrendezési tartalommal, egymással átfedésben. A környezetbarát-, környezettudatos-, ökoépítészet elsősorban az épület és a környezet viszonyára koncentrál. Minél kevésbé környezetterhelő anyagok használatával kíván építkezni, és alapvető célja, hogy az épületek fenntartása a természet körfolyamataihoz hasonlóan minél inkább zárt rendszereket képezzen. Elsősorban az energiagazdálkodás, a vízgazdálkodás, szennyvízkezelés és a hulladékkezelés témaköreire koncentrál. Az energiatudatos építés kifejezetten az építés legnagyobb környezetterhelő elemére a települések, épületek energiagazdálkodási problémáira koncentrál. És végül szólni kell a bioépítészetről, mely talán Magyarországon a legkevésbé ismert, sokszor pejoratívan használt fogalom, amikor nem a ház és a környezet, hanem a ház és a benne lévő ember viszonya az elsődleges szempont. A bioépítészetet Németországban holisztikus értelmezéssel használják, melynek része az ökoépítészet is mi azonban a későbbiekben a bioépítészetet Magyarországon használatos fogalma szerint használjuk.

A fenntartható építés általános alapelvei

Területrendezési szinten:

  • A települési struktúrát, a közlekedési vonalakat és a mezőgazdasági-, ipari tevékenységeket úgy kell kialakítani, hogy teret hagyjunk a társadalom alapját képező mezőgazdaságnak, illetve a természeti környezetnek.Az európai és a magyar táj része az azt fenntartó ember.

Városrendezési szinten:

  • A település ökológiai lábnyomának csökkentése, azaz
    • biológiailag aktív felületek növelése,
    • közlekedési igény minimalizálása,
    • energiahasználat csökkentése,
    • vízhasználat csökkentése,
    • hulladékképződés minimalizálása.

Épület szinten:

  • A házban "lineális folyamatok" helyett "körfolyamatok", azaz
    • nem megújuló energiaforrások használata helyett megújuló erőforráshasználat, melyet tájolással, térszervezéssel, szerkezettervezéssel támogatott energiatakarékosság támogat,
    • esővizek használata, vízhasználat csökkentése, szennyvizek helyben, vagy helyközelben történő tisztítása,
    • építési anyagok átgondolt használata, mely csökkenti a káros emissziót és gondot fordít az újrahaszosíthatóság kérdésére is,
    • használat során keletkező hulladékok szelektív kezelésének támogatása.

Részletesebben lásd: Épülettervezési alapelvek

Építőanyagok szintjén:

  • Megújítható, vagy ásványi nyersanyagot tartalmazzanak, minél nagyobb százalékban,
  • toxikus anyagot ne tartalmazzanak, toxikus anyagot gyártás során ne használjanak,
  • használat után ne keletkezzen veszélyes hulladék, mindenféle hulladék mennyisége minimális legyen.
  • járuljon hozzá az ember testi-, lelki egészségéhez.

Irodalomjegyzék

 



Ez az oldal a "Tudásbázis a fenntartható fejlődésért..." projekt keretében készült.
A projektet támogatta Izland, Liechtenstein és Norvégia, az EGT Finanszírozási Mechanizmuson és a Norvég Finanszírozási Mechanizmuson keresztül.

NFÜNorway Grants - norwegian financial mechanismeea grants - EEA Financial Mechanism - Iceland, Liechtenstein, NorwayKörnyezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium

Publikált oldal: Ezt az oldalt a FÖK munkatársai tartalmilag megfelelőnek ítélték.
Publikálás dátuma: 2004.02.02. 16:35
Készítette: Medgyasszay Péter, 2004.01.28. 17:24
Utoljára módosítva: Medgyasszay Péter, 2010.03.14. 21:14


Creative Commons License

A fenntarthato.hu oldalainak tartalma Creative Commons Nevezd meg!-Ne add el!-úgy add tovább! 2.5 Magyarország Licenc alatt van.
Ha az itt található anyagokat ezzel ütköző módon szeretné felhasználni, lépjen velünk kapcsolatba!