Faluház mintaprojekt

Előkészítés

Megvalósítás

Faluház Mintaprojekt kisfilm

A Faluház, amely 884 lakásával Magyarország legnagyobb lakóháza 1970-ben épült. Élettartamát eredetileg 50-60 évben határozták meg, ami a legutóbbi becslések szerint mára 150 évre emelkedett. Az 1971-es beköltözéskor az első lakók azoknak környékbeli egyszintes, jórészt szigeteletlen házaknak a tulajdonosaiból kerültek ki, amelyeket a grandiózus építkezés miatt elbontottak. Mára mintegy 15%-a él itt az eredeti lakóknak.

A zömmel hajógyári, illetve textilgyári munkásokból kikerült lakók legtöbbje jól járt a cserével, hiszen az új, átlagosan 50 négyzetméteres lakások a kor viszonyaihoz mérten korszerűek voltak, ráadásul egészen a 80-as évek végéig minimális fűtési költséget kellett fizetniük. Sőt, ha bármilyen probléma adódott a házban, azt a tulajdonos – az állam – rendezte. Az épület a 90-es évek elején vált társasházi tulajdonná, azonban (ahogy Réti Gyula közös képviselő fogalmazott) a szükséges tulajdonosi szemléletváltás még most sem valósult meg teljesen.

A házzal kapcsolatban 2 fontos problémakör említhető. Az első az általános energiapazarlás, ami a legtöbb, még felújítatlan panel és más lakóépületre is igaz. A nem megfelelő szigetelés, és a rossz állapotban lévő ablakok azt eredményezik, hogy a lakó tulajdonképpen az utcát fűti. Ezt a hatalmas pazarlást tetézheti, ha a fűtési szezonban a megfelelő hőfokot nem szabályozással, hanem például nyitott ablakokkal próbálják elérni. 2003-ban a ház átesett egy felújításon, amiről a projekt előzményei menüpontban még részletesen szólunk. A munkálatok egyik eredménye volt, hogy a lakásokban szabályozhatóvá vált a hőmérséklet. Ennek ellenére sajnos nemrég is gyakorta megesett, hogy télen nyitott ablakok meredtek a budai éjszakába. Az energiahatékonyság nem csak a gazdaságos energiafelhasználás kulcskérdése, hanem környezetvédelmi, illetve a klímaváltozással kapcsolatos vetülete is van. Erre a pontra a Staccato projekt leírásakor térünk ki.

A másik probléma tulajdonképpen az előbbinek a lakók oldalán jelentkező vetülete: az egyre növekvő fűtésszámlák. Az egyre hízó összegeket azonban hiba lenne csupán az épület számlájára írni – ezekért jórészt a nem megfelelő energiafelhasználási szokások is felelősek. A nyitott ablakok, vagy a szükségesnél melegebbre fűtött lakás mellett többek között a pazarló meleg víz használat, de akár a nyári kánikula megfékezésére fordított meggondolatlanul nagy energiamennyiség is hozzájárul a nehezen kifizethető számlákhoz. Ahhoz, hogy mit tehetnek a lakók egy tudatosabb és kevésbé pazarló energiafelhasználás érdekében, a projekt utóélete című részben fogunk tanácsokat adni.

Mindezek tükrében kiemelendő pozitívum, hogy a lakók 82%-a igennel szavazott a felújításra. Ahhoz, hogy merjenek belevágni egy ekkora léptékű (és nem kevés költséggel járó) beruházásba, mindenképpen bíztató hátteret jelentett az Önkormányzat, és az EU támogatása. Igaz, hogy a lakók csak nyerhetnek a projekten. Nem csak komfortosabb életkörülményeket, alacsonyabb fűtésszámlákat, de értékesebb ingatlant is.

Előkészítés

Megvalósítás

Az óbudai 15 lépcsőházból álló klasszikus panelház rekonstrukciója összetett feladat – elsősorban nem műszaki szempontból, hanem a projekt előkészítése és finanszírozása igényelt többletenergiát. Az elképesztő méretekből következően a költségek is tetemesek. Igaz, ilyen nagyságrend mellett a társasház alkupozíciói sem rosszak.

Hosszú folyamat

A gigászi épület rekonstrukciója régóta foglalkoztatja a lakókat és a döntéshozókat, de a projekt indulásakor érdekes módon még nem volt szó konkrét épületről, így a Faluházról sem. A projekt előkészítése a holland Ecofys kezdeményezésre 2005-ben indult. 2006-ban, három város – Óbuda-Békásmegyer, Amszterdam, illetve Szófia egy-egy kerülete – Staccato néven együttműködésre lépett azért, hogy közösen induljanak uniós forrásokért. Ekkor még csak az együttműködés volt biztos, a részleteket csak később tisztázták – vagyis kicsit a gombhoz keresték a kabátot a partnerek. Puskás Péter óbudai alpolgármester elmondta, hogy a helyi képviselőtestület könnyen mondott igent a holland felkérésre. A politikus szerint nem igazán hittek a pályázat sikerében, viszont az ügy megért egy próbát. A kishitűségben szerepet játszott, hogy a helyi önkormányzatnak nem voltak tapasztalatai nagyszabású EU-s pályázatokkal, ez volt az első ilyen próbálkozásuk. Némileg meglepetésként érte a testületet, hogy a Concerto II. pályázaton végül is nyert a három városból álló szindikátus – így Óbuda-Békásmegyer egymillió euró támogatáshoz jutott. Ennek nyomán 2006 decemberében konzorciumi szerződést kötöttek a részt vevő városok, amiben Óbuda “projektterületnek” nyilvánította az összes lakótelepét és vállalta, hogy az itt található társasházakban 800–900 panellakást korszerűsít, méghozzá úgy, hogy az energiafelhasználás mellett a szén-dioxid-kibocsátást is drasztikusan csökkentik. Az alpolgármester elmondása szerint ekkor még csak a panelekre jellemző általános paraméterekből indultak ki, ezek ismeretében pontosították 2007-ben a pályázat műszaki tartalmát, és jelölték meg az energiafelhasználás 49 százalékos, valamint a CO₂-kibocsátás 62 százalékos csökkentését. Mindezek érdekében meghatározták, hogy a rekonstrukció során kicserélik a külső nyílászárókat, hét centiméter vastag szigetelés kerül homlokzatra és a tetőn napkollektorokat helyeznek el. Alternatívaként felmerült, hogy a használati melegvíz-előállítás ellett fűtésre is használják a napenergiát, illetve megvizsgálták a hőszivattyús rendszer kiépítését is, de ezeket a lehetőségeket – elsősorban anyagi megfontolásból – hamar elvetették. Az előzetes számítások szerint a pályázatban vállalt cél eléréséhez még így is közel egymilliárd forint beruházás szükségeltetett. Tisztán látszott, hogy az EU-támogatás és az önkormányzati forrás kevés, állami szerepvállalásra is szükség van. 2008-ban kiírták a Panel Plusz Programot és ezzel felcsillant a remény, hogy belátható időn belül valóban megvalósulhat az óbudai projekt.

A Panel Plusz révén tavaly tavasszal dőlt el, hogy végül is melyik lesz a projektben részt vevő konkrét ház. Puskás Péter racionális okokkal magyarázza, hogy végül is miért épp a Faluházra esett a választás, miért e ház pályázatáért lobbiztak a Panel Plusz döntéshozóinál. Elsősorban az épület méretei és elhelyezkedése számított. A Flórián tér nyugati oldalát lezáró Faluház azért is tűnt megfelelő mintaprojektnek, mert ez a tízemeletes szalagház Magyarország legnagyobb panel lakóépülete, az Árpád híd felől Óbudára érkezők ezt a házat látják meg először. Nem mindegy tehát, hogy a városrész kapujában milyen látvány fogadja az utazókat. Az alpolgármester hozzátette, hogy a kiválasztás során az is sokat nyomott a latban, hogy jól vezetett házról van szó, ahol tevékeny közös képviselő viszi az ügyeket, aki teljes mértékben partner volt mind a Staccato projektben, mind a Panel Plusz program kapcsán, illetve a jártas a beruházás lebonyolításában is.

Meggyőző érvek

Egy ekkora méretű beruházás során kulcskérdés a lakóközösség megnyerése az ügynek. Nyolcszáznyolcvanhat lakásról és ennél jóval több tulajdonosról beszélünk – ennyi ember esetében nem elégséges a pontos tájékoztatás, a döntéshez kellett, hogy megbízzanak a helyettük és a nevükben eljáró közös képviselőben. – A tulajdonosok több mint 80 százaléka támogatta a pályázatról és a felújításról szóló közgyűlési határozatot – mondja Réti Gyula, a Faluház közös képviselője, aki egyébként civilben gépészmérnök. A bizalomhoz kellett, hogy immár tizenegy éve viszi a ház ügyeit, ami valóságos nagyüzem – havi 7–7,5 millió forintba kerül, hogy biztosítsák az épület alapműködését, az éves költségvetésük pedig 120–130 millió forint körül alakul. Ennek tükrében a 300 milliós önrész jelentős vállalás a lakók részéről, amit részben Az előtakarékosság, részben hitelfelvétel révén finanszíroz a társasház. A homlokzat felújítása és a napkollektor rendszer egy lakásra számítva – annak méretétől függően – 260 ezer és 573 ezer forintba kerül, amihez hozzájöhet még az ablakcserék és radiátor költségmegosztójának opcionális költsége. – A finanszírozó bank segítségével olyan pénzügyi konstrukciót találtunk, amivel biztosítható a ház likviditása, és nem jár jelentős pluszteherrel a lakók számára – érvel Réti –, így aki a részletfizetést választotta, annak 8 év alatt kell visszafizetnie a hitelt. A közös képviselő elmondása szerint lakásonként legfeljebb 3300 forint a havi törlesztőrészlet, ennél pedig garantáltan nagyobb megtakarítás jelentkezik a távfűtésszámlában.

Mintaprojekt

A lakók tájékoztatása nem állt meg a pozitív közgyűlési határozat után. Mivel az itt élők nem költöznek el a munkálatok idejére, ezért a beruházás szerves része a folyamatos tájékoztatás – ez nem csak az EU-s pályázat miatt fontos, részben a tulajdonosok állják a számlát, megérdemlik, hogy tudják, mire megy el a pénzük. Hírlevelet és honlapot is készítettek a projekt kapcsán az Energia Klub munkatársai, akik a kezdetektől fogva folyamatosan figyelemmel kísérik a munkát. Csikai Mária, a civil szervezet munkatársa elmondta, szeretnék, ha az itt szerzett tapasztalatokat mások is hasznosíthatnák. Ennek érdekében a CEU (Central European University – Közép-európai Egyetem) bevonásával gazdaságossági, minőségi, szociális kérdéseket is feltárnak. A Faluház és még néhány magyar mintaprojekt kapcsán konferenciát szerveznek az ősszel, hogy a döntéshozók számára is bemutassák a tanulságokat. Csikai megjegyezte, hogy olyan követendő példát kell felmutatni, amely a magyar gazdasági viszonyok mellett is megvalósítható.

Olcsó meleg víz

Az 1970-ben épült 315 méter hosszú Faluház már akkor is kísérletinek számított. Urbanisztikai szempontból megbukott az elképzelés, de az akkori Távfűtő Műveknek kapóra jött a grandiózus ház. A 15 lépcsőházat összesen 9-féle fűtési rendszerrel látták el, hogy az itt szerzett tapasztalatok alapján a legjobbat alkalmazzák a környéken gomba módra szaporodó panelekben. A lakások privatizációja után ez a kísérlet sokba került a tulajdonosoknak – a társasház 2005-ben egységesítette a fűtési rendszerét, és termosztatikus szabályzókat helyeztek el, a most zajló átalakítások nyomán viszont már mérhetővé válik az egyéni hőfogyasztás. A lakók szemszögéből nem érzékelhető, de a Staccato projekt és a környezetvédelem szempontjából fontos, hogy a használati meleg vizet – amikor az időjárás engedi – napkollektorokkal állítsák elő. A 6500 négyzetméteres tetőre 1500 m² napkollektort helyeznek el. A 125 darab 6 × 2 méteres, 302 kilogrammos Tisun táblát pontosan ezer födémbe fúrt lábon ül majd. A rendszerhez tartozó 100 m³-es puffertartályt a Főtáv földszinti helyiségeibe építik be. Ahhoz, hogy helyet csináljanak a tartálynak, kicserélték a két hőközpont közül az egyiket, és megteremtették a régi és az új rendszer között a kapcsolatot. Ennek révén éves szinten 45–55 százalékkal kevesebb energiából állítják elő a napi hozzávetőleg 80 m³ használati meleg vizet, ez a várakozások szerint 243 tonnával mérsékli a CO₂-kibocsátást.

Műszaki részletek

A júliusban kezdődött munkálatokat négy ütemben végzi el a generálkivitelező Épkar Zrt. Csúcsidőben 200 ember dolgozik a 6500 négyzetméteres állványrendszeren. A Faluházra összesen 24 ezer m²-en helyeznek fel új homlokzati hőszigetelést. A közös képviselet erőteljes kérése nyomán az eredetileg előírt 7 helyett végül is 10 centiméteres polisztirolhab réteget rak fel a kivitelező. A nyílászárók feletti sávokban tűzvédelmi okokból kőzetgyapot kerül a falakra. Ezeket Ejot acéldübelekkel rögzítik, amelyeket az attikánál és a sarkoknál sűrűbben alkalmaznak, mivel a panelház szélcsatornában áll. A 6500 m² szerelőszinti mennyezet szigeteléséhez 12 cm-es kőzetgyapotot használnak. A tetőn a 10 cm-es hőszigetelést ragasztják és dübelekkel mechanikusan is rögzítik, erre öntapadó vízszigetelés kerül, majd a zúzalékréteg. A homlokzat mellett a nyílászárókat is kicserélik – már ahol ehhez a lakók hozzájárultak és vállalták az ezzel járó pluszköltséget. Az 5630 m² ablakfelület hozzávetőleg 90 százalékát váltják fel modern, öt légkamrás műanyag ablakokkal és erkélyajtókkal, amelyeknek a komplett hőátbocsátási értéke 1,36. A Fenstherm összesen 1800 darab Panoráma 3000-es rendszerű nyílászárót szállít és épít be.