The Humanure Handbook. A Guide to Composting Human Manure

A szerző feleségével és hat gyermekével nyugat-penssylvaniai otthonában 1975 óta folytat biogazdálkodást, és 1977 óta gyakorolja az emberi ürülék komposztálás után történő kerti újrahasznosítását. Jelen munkája praktikus szakkönyv és egyben ökológiai tények könyve, egyfajta kiáltvány is, mely az önerőből történt kiadást követően, rácáfolva a szerző szerény várakozásaira, óriási siker lett. Alapvetése szerint a nyugati kultúra "biofóbiája", ökogazdálkodástól való idegenkedése a "fekofóbiájában", azaz a fekáliától való irtózásban gyökerezik. Ezért van aztán, hogy miközben a növekvő népsűrűség, a termőföldek kimerülése mellett sem igyekeznek azt a legtermészetesebbnek tűnő módon újrahasznosítani, hanem az az abszurd helyezet áll elő, hogy inkább még csekélyke és szintén kimerülőfélben lévő ivóvízkészleteinkbe is lényegében szó szerint belekakálunk. Ázsiában legalább törekszenek valamiféle ésszerű újrahasznosításra, bár ott az eredeti formájában földekre szórt emberi ürülék a termésgazdagító hatása mellett betegségek terjesztésének is forrása lehet, addig a művelt nyugaton - és az USA egyes vidékein különösen jellemző csatornázatlanság nyomán - az általános "civilizált" gyakorlat szerint marad az emésztőgödör és a szippantó kocsi. De akár van csatorna, akár nincs, a fekália útja általában kisebb-nagyobb tisztítást követően, vagy éppen úgy, ahogy van, egyenesen élővizeinkbe üríttetik, hogy aztán a trágyázást újabb környezetszennyezéssel oldják meg a vegyipar áldásait hasznosítva. A kedvesen szellemes karikatúrákban, informatív illusztrációkban gazdag, olvasmányos és tartalmas könyv módszeresen mutatja be a helytelen gyakorlatot, annak következményeit és abszurditását, és a minden családi házas, gazdálkodói környezetben folytatható - az emberi ürüléknek és a háztartási hulladéknak a kellemetlen mellékhatásokat és a fertőzés veszélyt teljesen kizáró - komposztálási eljárásait, az azok előfeltételét jelentő speciális vécéket, a házilagos szennyvízkezelést mesterséges vizes talajok létrehozásával, minden fázis természettudományos alapjait, kitérve a jogi megfontolásokra is. Felébresztve a környezettudatot, nemcsak az emberi ürülékhez kötődő helytelen beidegződéseinket oldja fel (kertünket - ahogy mondani szokták - nem trágyázzuk emberi ürülékkel), de rávilágít a háztartási hulladékokkal kapcsolatos számtalan téveszmére is, miszerint állati hús-, csontmaradványok, tejtermékek, olajak, szószok, gyomok, háziállat ürülék stb. nem volnának újrahasznosíthatók a komposztálásra alapozott trágyázásban. A környezettudatos olvasók, a biogazdálkodásban gondolkodók számára kötelező olvasmány, de kiáltvány jellege folytán a szerzők kifejezetten bátorítanak - mintegy igehirdetésként is - az abból vett, akár másolt részletek minden lehetséges formában való terjesztésére is.

Malecz Attila ismertetése