City as Landscape. A Post-Postmodern View of Design and Planning

Jobb híján a szerző a poszt-posztmodern jelzővel illeti azt a szemléletet, mely újat képvisel elődei, a modern és a posztmodern építészethez képest, az urbanisztika, a tájépítés, a külső terek művészete és a kerttervezés területén.
A könyvet alkotó húsz esszé tele van friss ötlettel, elképzeléssel, tisztán elméleti és földhözragadtan gyakorlati megközelítésben egyaránt. Tanácsokat kapunk arra vonatkozóan, miként tervezhetünk emberibb, fenntarthatóbb, szebb környezetet a legújabb technikákat is felhasználva (mint amilyen pl. a térinformatika, vagy a számítógéppel segített tervezés). Mindez a szerző egy-egy gondolatmenetének összefoglalásával mutatható be legjobban:
Az új nézőpont kulcsmondata, hogy a város nem fa, hanem tájkép: nem lehet hierarchikus módon leírni, csak egymás mellett élő, egymással kölcsönhatásban levő rendszerek halmazaként. Ennek megfelelően a tervezésnél is újfajta elveket kell követni. Nem elszigetelt elemek halmozásával, hanem strukturális szemlélettel kell az ismert "minták" segítsége révén felépíteni a rendszert. Ezek a minták lehetnek pszichológiaiak, geomorfológiaiak, ökológiaiak, viselkedésbeliek, történetiek, növekedésiek, vizuálisak. Viselkedési mintára például szolgálnak az alábbi megállapítások: "az ablakok nélküli utca sivár és rémisztő", vagy "azonos körülmények között a járművek és gyalogosok a két pont közötti lehető legrövidebb utat választják".
A különböző tudományágak mintái a következőképpen osztályozhatóak:
- Elsődleges vagy természeti minták: például geológiai, hidrológiai képletek.
- Másodlagos minták: a városi környezet ember által formált rendszerei.
- Harmadlagos vagy esztétikus minták: tisztán a kreativitás, a képzelet szülöttei
- Negyedleges minták: az előzőek már bevált kombinációjából állnak, ide tartoznak a fent említett példák is.
A tervezési feladat során ezekből a mintákból számtalan módon lehet építkezni. Olykor a környezet adottságai bírnak döntő befolyással, olykor a funkció, vagy tisztán a művészi elképzelés.
Nincs egyetlen, kizárólagosan helyes út, csak különböző megközelítések. Ezek ismertetése között helyet kap a "feminin" ("fészekrakó") illetve a "maszkulin" ("vadász") tervezők bemutatása. Előbbiek egysíkú, domináns gondolkodással rendelkeznek, céljuk egyvalamit csinálni, de azt jól. Absztrakt, nagy ívű elképzeléseket bontanak le fokozatosan a részletekig. Utóbbiak szélesebb látókörűek, fokozatosan ismétlődő apró lépésekkel hosszú távú célokat érnek el. Egy házat fel lehet építeni egyetlen lendülettel, egy nagy ívű gondolat segítségével, illetve lehet apránként is építeni, javítani, tökéletesíteni. Az iskolákban kizárólag "vadász" típusú tervezőket képeznek, nem elhanyagolhatóan a történelmi hagyományok folytán, így nem jöhet létre a kívánatos egyensúly a két gyökeresen ellentétes típus között. A feminin tervezők, akik leginkább a régi idők mesterembereire emlékeztetnek, kisebbségben vannak, velük szemben az építés folyamatától eltávolodott irodai építészek alkotják a csöndes többséget. Ezzel okolható a megbízó, a tervező és az építő együttműködésének nehézkessé válása.
A kiragadott két gondolatmenet jól érzékelteti a szerző elképzeléseinek újszerűségét és egyediségét, melyek megismerésével minden tervező csak gazdagodhat.

Jároli József ismertetése